NMAP

NÃV
ÃTTEKINTÃS
LEÃRÃS
MEGJEGYZÃS A FORDÃTÃSHOZ
PARAMÃTER ÃSSZEFOGLALÃ
A CÃLPONT MEGHATÃROZÃSA
ÃLLOMÃS FELDERÃTÃSE
KAPULETAPOGATÃSI ALAPOK
KAPULETAPOGATÃSI TECHNIKÃK
KAPU MEGHATÃROZÃS ÃS LETAPOGATÃSI SORREND
SZOLGÃLTATÃS ÃS VÃLTOZAT ÃRZÃKELÃS
OPERÃCIÃS RENDSZER ÃRZÃKELÃSE
NMAP PARANCSFÃJL MOTOR (NMAP SCRIPTING ENGINE (NSE))
IDÅZÃTÃS ÃS TELJESÃTMÃNY
TÅ°ZFAL/IDS MEGKERÃLÃS ÃS BECSAPÃS
KIMENET
VEGYES PARAMÃTEREK
FUTÃSIDEJÅ° KAPCSOLAT
PÃLDÃK
HIBÃK
SZERZÅ
JOGI NYILATKOZAT
MEGJEGYZÃSEK

---

NÃV

nmap − Hálózat feltérképezŠés biztonsági/kapu letapogató eszköz

ÃTTEKINTÃS

nmap [Letapogatási tÃpus…] [BeállÃtások] {cél meghatározása}

LEÃRÃS

Az Nmap (âNetwork Mapper”) egy hálózatfelderÃtésre és biztonsági ellenÅrzésre használható, nyÃlt forráskódú eszköz. Nagy hálózatok gyors feltérképezésére tervezték, ennek ellenére jól használható egyetlen számÃtógép ellenÅrzésére is. Az Nmap egy új módon használja a nyers IP csomagokat annak kiderÃtésére, hogy mely számÃtógépek érhetÅk el a hálózaton, ezek a számÃtógépek milyen szolgáltatásokat (alkalmazás neve és változata) kÃnálnak fel, milyen operációs rendszert futtatnak (és annak melyik változatát), milyen csomagszűrÅt/tűzfalat használnak, valamint számtalan egyéb jellemzÅre. Noha az Nmap programot általában biztonsági ellenÅrzésekre használják, sok hálózati rendszergazda hasznosnak fogja találni a napi rutinfeladatokban is, mint például a hálózati leltár elkészÃtésében, a szolgáltatások frissÃ- tésének ütemezésében, vagy egy számÃtógép/szolgáltatás üzemidejének meghatározásában.

Az Nmap kimenete egy lista a vizsgált célpontokról, mindegyikrÅl kiegészÃtÅ információkkal, melyek részletessége a beállÃtott paraméterektÅl függ. Ezek közül az információk közül a legfontosabb az âérdekes kapuk táblázata”. Ez a táblázat tartalmazza a kapuszámot és a protokollt, a szolgáltatás nevét és az állapotot. Az állapot lehet nyitott (open), szűrt (filtered), zárt (closed), vagy nem szűrt (unfiltered). A nyitott (open) azt jelenti, hogy a célállomáson egy alkalmazás ezen a kapun kapcsolódásra/csomagokra vár. A szűrt (filtered) azt jelenti, hogy egy tűzfal, szűrÅ vagy egyéb hálózati akadály lezárja a kaput, Ãgy az Nmap nem tudja megmondani, hogy ez nyitott (open) vagy zárt (closed). A zárt (closed) kapukon nincs várakozó alkalmazás, ennek ellenére ezek bármikor nyitva lehetnek. A kapuk akkor kerülnek a szűretlen (unfiltered) kategóriába, ha válaszolnak ugyan az Nmap próbáira, de az Nmap nem tudja meghatározni, hogy nyitottak (open) vagy zártak (closed). Az Nmap a nyitott|szűrt (open|filtered) és a zárt|szűrt (closed|filtered) kombinációt használja, amikor nem tudja meghatározni, hogy a kapu melyik állapotban van. A kaputáblázat tartalmazhatja a figyelÅ program nevét és változatszámát is, amennyiben a paraméterek között kérte ennek felderÃtését. Amikor IP protokoll ellenÅrzést kér (−sO), az Nmap a kapuk listája helyett a támogatott IP protokollokról közöl információt.

Az érdekes kapuk táblázatának kiegészÃtéseként az Nmap további információkat tud szolgáltatni a célállomásról, beleértve a fordÃtott DNS neveket, feltételezéseket az operációs rendszerrÅl, az eszközök tÃpusa és a MAC cÃmek.

Az 1. példa – Egy jellegzetes Nmap letapogatás feliratú ábrán egy tipikus Nmap letapogatás látható. Ebben a példában csak a −A paramétert használtuk az operációs rendszer és a szolgáltatások érzékelésére, a parancsfájl (script) alapú ellenÅrzésre és az útvonal feltárására; a −T4 paramétert a gyorsabb végrehajtásra; végül pedig a két célállomás nevét.

1. példa – Egy jellegzetes Nmap letapogatás

# nmap −A −T4 scanme.nmap.org playground

Starting nmap ( https://nmap.org )
Interesting ports on scanme.nmap.org (205.217.153.62):
(The 1663 ports scanned but not shown below are in state: filtered)
PORT STATE SERVICE VERSION
22/tcp open ssh OpenSSH 3.9p1 (protocol 1.99)
53/tcp open domain
70/tcp closed gopher
80/tcp open http Apache httpd 2.0.52 ((Fedora))
113/tcp closed auth
Device type: general purpose
Running: Linux 2.4.X|2.5.X|2.6.X
OS details: Linux 2.4.7 − 2.6.11, Linux 2.6.0 − 2.6.11
Uptime 33.908 days (since Thu Jul 21 03:38:03 2005)

Interesting ports on playground.nmap.org (192.168.0.40):
(The 1659 ports scanned but not shown below are in state: closed)
PORT STATE SERVICE VERSION
135/tcp open msrpc Microsoft Windows RPC
139/tcp open netbios−ssn
389/tcp open ldap?
445/tcp open microsoft−ds Microsoft Windows XP microsoft−ds
1002/tcp open windows−icfw?
1025/tcp open msrpc Microsoft Windows RPC
1720/tcp open H.323/Q.931 CompTek AquaGateKeeper
5800/tcp open vnc−http RealVNC 4.0 (Resolution 400×250; VNC port: 5900)
5900/tcp open vnc VNC (protocol 3.8)
MAC Address: 00:A0:CC:63:85:4B (Lite−on Communications)
Device type: general purpose
Running: Microsoft Windows NT/2K/XP
OS details: Microsoft Windows XP Pro RC1+ through final release
Service Info: OSs: Windows, Windows XP

Nmap finished: 2 IP addresses (2 hosts up) scanned in 88.392 seconds

Az Nmap legújabb változata a https://nmap.org cÃmrÅl tölthetÅ le. A legfrissebb kézikönyv a https://nmap.org/man/ cÃmrÅl tölthetÅ le.

MEGJEGYZÃS A FORDÃTÃSHOZ

Az Nmap Referencia Ãtmutató jelen magyar változatát Mlatilik Zsolt készÃtette a 6184−es eredeti angol változat [1] alapján . A fordÃtást annak reményében készÃtettem, hogy megkönnyÃtse a magyar nyelvű felhasználók számára a program használatát. Nem tudom garantálni, hogy ez a leÃrás olyan teljes vagy naprakész, mint az eredeti angol változat. Ez a fordÃtás a Creative Commons Attribution License [2] alapján szabadon módosÃtható és terjeszthetÅ.

PARAMÃTER ÃSSZEFOGLALÃ

Ez az összefoglaló akkor jelenik meg, amikor az Nmap programot paraméterek nélkül indÃtjuk el. A legfrissebb változata a https://nmap.org/data/nmap.usage.txt cÃmen érhetÅ el. Ez a lista segÃt emlékezni a legáltalánosabb paraméterekre, de nem helyettesÃti az útmutatóban található részletes dokumentációt. Néhány rejtett paraméter szintén nem található meg ebben a listában.

Nmap 4.53 ( https://nmap.org )
Használat: nmap [Letapogatási tÃpus(ok)] [Paraméterek] {Célpont meghatározások}
CÃLPONT MEGHATÃROZÃSOK:
Ãtadhatók állomásnevek, IP cÃmek, hálózatok, stb.
Pl.: scanme.nmap.org, microsoft.com/24, 192.168.0.1; 10.0.0−255.1−254
−iL : A cél állomásnevek/hálózatok listája
−iR <állomások száma>: Véletlen célpontok kiválasztása
−−exclude <állomás1[,állomás2][,állomás3],...>: Ãllomások/hálózatok kihagyása
−−excludefile : A kivételek listája
ÃLLOMÃS FELDERÃTÃSE:
−sL: Lista letapogatás − egyszerűen kilistázza a letapogatni kÃvánt célpontokat
−sP: Visszhang letapogatás − meghatározza, hogy egy állomás elérhetÅ−e a hálózaton
−PN: Minden állomást elérhetÅnek tekint −− átugorja az állomás felderÃtését
−PS/PA/PU [kapulista]: TCP SYN/ACK or UDP felderÃtés a megadott kapukon
−PE/PP/PM: FelderÃtési próbák ICMP visszhang, idÅbélyeg és alhálózati maszk kéréssel
−PO [protocol lista]: IP protokoll visszhang
−n/−R: Soha nem végez DNS feloldást/Mindig végez DNS feloldást [alapérték: esetenként]
−−dns−servers : Saját DNS kiszolgáló megadása
−−system−dns: Az operációs rendszer DNS felodóját használja
LETAPOGATÃSI TÃPUSOK:
−sS/sT/sA/sW/sM: TCP SYN/Connect()/ACK/Window/Maimon letapogatás
−sU: UDP letapogatás
−sN/sF/sX: TCP Null, FIN, and Xmas letapogatások
−−scanflags : A TCP jelzÅbitek testreszabása
−sI : Ãresjárati letapogatás
−sO: IP protokoll letapogatás
−b : FTP ugráló letapogatás
−−traceroute: Ãtvonal követése minden állomáshoz
−−reason: MegjelenÃti az okot, amiért egy kapu egy adott állapotban van
KAPU MEGHATÃROZÃS ÃS LETAPOGATÃSI SORREND:
−p : Csak a megadott kapuk letapogatása
Pl.: −p22; −p1−65535; −p U:53,111,137,T:21−25,80,139,8080
−F: Gyors mód − Az alapértelmezettnél kevesebb kapu letapogatása
−r: Kapuk letapogatása sorrendben − nem véletlenszerűen
−−top−ports : Csak a darab leggyakoribb kapu letapogatása
−−port−ratio : Az −nál gyakoribb kapuk letapogatása
SZOLGÃLTATÃS/VÃLTOZAT ÃRZÃKELÃS:
−sV: A nyitott kapuk próbája a szolgáltatás/változat információ meghatározására
−−version−intensity : BeállÃtás 0 (enyhe) és 9 (az összes proba lefuttatása) között lehetséges
−−version−light: Csak a legvalószÃnűbb próbák lefuttatása (2−es intenzitás)
−−version−all: Minden egyes próba lefuttatása (9−es intenzitás)
−−version−trace: A letapogatási műveletek részletes megjelenÃtése (hibakereséshez)
PARANCSFÃJL ALAPÃ LETAPOGATÃS:
−sC: megfelel a −−script=safe paraméternek,tolakodó
−−script=: A mappák,

parancsfájlok és parancsfájl kategóriák vesszÅvel elválasztott listája

−−script−args=: paraméterek átadása a parancsfájl(ok)nak
−−script−trace: Az összes elküldött és fogadott adat megjelenÃtése
−−script−updatedb: A parancsfájl adatbázis frissÃtése.
OPERÃCIÃS RENDSZER FELDERÃTÃSE:
−O: Engedélyezi az operációs rendszer felderÃtését
−−osscan−limit: Az operációs rendszer felderÃtését csak az Ãgéretes célpontokra korlátozza
−−osscan−guess: AgresszÃvebb operációs rendszer felderÃtés
IDÅZÃTÃS ÃS TELJESÃTMÃNY:
Azoknál a paramétereknél, ahol meghatározás szerepel, az alapértelmezett
egység a milliszekundum, kivéve ha az értékhez hozzáfűzi az ‘s’ (másodperc),
‘m’ (perc), vagy ‘h’ (óra) módosÃtót (pl. 30m).
−T[0−5]: IdÅzÃtési sablon megadása (a nagyobb érték a gyorsabb)
−−min−hostgroup/max−hostgroup : A párhuzamosan letapogatható állomások csoportmérete
−−min−parallelism/max−parallelism : A párhuzamosan végezhetÅ próbák száma
−−min−rtt−timeout/max−rtt−timeout/initial−rtt−timeout : Az egyes próbák
idÅzÃtésének beállÃtása.
−−max−retries : Limitálja a kapuletapogatások ismétlését.
−−host−timeout : Ennyi idÅ után abbahagyja az állomás letapogatását
−−scan−delay/−−max−scan−delay : Az egyes próbák közti idÅ beállÃtása
TÅ°ZFAL/BEHATOLÃS ÃRZÃKELÅ MEGKERÃLÃS ÃS BECSAPÃS:
−f; −−mtu <érték>: csomagok tördelése (vagy küldés a megadott MTU értékkel)
−D : A letapogatás leplezése csalikkal
−S : ForráscÃm hamisÃtása
−e : Megadott hálózati csatoló használata
−g/−−source−port : Megadott kapuszám használata
−−data−length : Véletleszerű adat hozzáfűzése az elküldött csomagokhoz
−−ip−options : Csomagok küldése meghatározott IP paraméterekkel
−−ttl <érték>: Az IP csomag time−to−live értékének beállÃtása
−−spoof−mac : A saját MAC cÃm hamisÃtása
−−badsum: Csomagok küldése hamis TCP/UDP ellenÅrzŠösszeggel
KIMENET:
−oN/−oX/−oS/−oG : A letapogatás eredményének mentése fájlba normál,

XML, s|

−oA : Mentés fájlba a három fÅbb formátumban egyszerre
−v: BÅbeszédű üzemmód beállÃtása (kétszer használva még több információt ad)
−d[szint]: Hibakeresési szint beállÃtása vagy növelése (maximum 9−ig értelmes)
−−open: Csak a nyitott (vagy valószÃnűleg nyitott) kapukat mutatja
−−packet−trace: Az összes elküldött és fogadott csomagot megjelenÃti
−−iflist: MegjelenÃti az állomás hálózati csatolóit és az útvonalakat (hibakereséshez)
−−log−errors: Hibák/figyelmeztetések rögzÃtése normál formátumú kimenÅ fájlba
−−append−output: FelülÃrás helyett hozzáfűzi az eredményeket a létezÅ kimeneti fájlhoz
−−resume : MegszakÃtott letapogatás folytatása
−−stylesheet <útvonal/URL>: XSL stÃluslap az XML kimenet HTML formátumúra alakÃtásához
−−webxml: Referencia stÃluslap az Insecure.Org weboldalról a hordozhatóbb XML dokumentumokért
−−no−stylesheet: Nem rendel XSL stÃluslapot az XML kimenethez
VEGYES:
−6: Engedélyezi az IPv6 letapogatást
−A: Engedélyezi az operációs rendszer és a változat érzékelését, a parancsfájl alapú

letapogatást és az útvonalkövetést

−−datadir : Saját Nmap adatfájl helyének megadása
−−send−eth/−−send−ip: Adatküldés nyers ethernet keretek vagy IP csomagok használatával
−−privileged: Feltételezi, hogy a felhasználó teljes jogosultsági szinttel rendelkezik
−−unprivileged: Feltételezi, hogy a felhasználónak nincs jogosultsága nyers socketek használatára
−V: Az Nmap változat kiÃrása
−h: Ennek a rövid összefoglalónak a megjelenÃtése.
PÃLDÃK:
nmap −v −A scanme.nmap.org
nmap −v −sP 192.168.0.0/16 10.0.0.0/8
nmap −v −iR 10000 −PN −p 80
NÃZD MEG A MAN OLDALAKAT A TOVÃBBI PARAMÃTEREKHEZ, LEÃRÃSOKHOZ ÃS PÃLDÃKHOZ

A CÃLPONT MEGHATÃROZÃSA

Az Nmap parancssorban mindent, ami nem paraméter (vagy paraméter kiegészÃtés) célpont meghatározásként értelmez. Célpont meghatározása legegyszerűbben IP cÃm vagy állomásnév megadásával lehetséges.

Néha szükség lehet szomszédos állomások teljes hálózatának letapogatására. Ennek érdekében az Nmap támogatja a CIDR stÃlusú cÃmzést. Hozzáfűzheti a

/numbits paramétert az IP cÃmhez vagy az állomásnévhez és az Nmap letapogat minden IP cÃmet, mely a numbits paraméter alapján a megadott IP cÃmmel vagy állomással egy alhálózaton található. Például a 192.168.10.0/24 cÃmzéssel letapogatható a 192.168.10.0 (bináris: 11000000 10101000 00001010 00000000) és a 192.168.10.255 (bináris: 11000000 10101000 00001010 11111111) cÃmek közötti 256 állomás. A 192.168.10.40/24 cÃmzést szintén ugyanezt az eredményt adja. Megadva a scanme.nmap.org állomást az IP cÃme 205.217.153.62. Ãgy a scanme.nmap.org/16 cÃmzéssel 65,536 IP cÃm tapogatható le a 205.217.0.0 és a 205.217.255.255 cÃmek között. A legkisebb megadható érték a /1, mellyel az Internet fele tapogatható le. A legnagyobb megadható érték a 32, mellyel a megadott állomás vagy IP cÃm tapogatható le, mivel itt a cÃmbitek rögzÃtettek.

A CIDR jelölés rövid, de nem eléggé rugalmas minden esetben. Például szeretné letapogatni a 192.168.0.0/16 cÃmtartományt, de szeretné kihagyni a 0−ra és 255−re végzÅdÅ IP cÃmeket, mivel ezek általában üzenetszórási cÃmek. Az Nmap ezt az úgynevezett oktett tartomány cÃmzésen keresztül biztosÃtja. Ahelyett, hogy hagyományos IP cÃmeket adna meg, megadhat vesszÅvel elválasztott számsorozatot vagy tartományt minden egyes oktettben. Például a 192.168.0−255.1−254 cÃmzéssel átugorhat minden olyan IP cÃmet, melynek utolsó oktettje 0−ra vagy 255−re végzÅdik. A tartományok nem korlátozódnak kizárólag az utolsó oktettre: a 0−255.0−255.13.37 cÃmzéssel a teljes Internet cÃmtérbÅl letapogathatja azokat az állomásokat, melyeknek IP cÃmük 13.37 −re végzÅdik. Az ilyen nagy terjedelmű mintavétel hasznos lehet Internetes kutatásoknál és felméréseknél.

Az IPv6 cÃmek kizárólag teljes alakjukban vagy állomásnév alakban adhatóak meg. CIDR cÃmzés és oktett tartományok nem támogatottak az IPv6 cÃmzésnél, mivel ezek itt ritkán hasznosak.

Az Nmap a parancssorban többféle célpont meghatározást elfogad és ezeknek nem kell azonosaknak lenniük. Az nmap scanme.nmap.org 192.168.0.0/16 10.0.0,1,3−7.0−255 parancs erre mutat egy példát.

Bár a célpontok meghatározása általában a parancssorban történik, a következŠparaméterek szintén használhatóak a célpontok megadására:

−iL (Bemenet listából)

A célpontok kiválasztása a fájlnév által meghatározott fájlból. Nagyobb mennyiségű célpont megadása a parancssorban eléggé kényelmetlen, de mindennapos feladat. Például az Ãn DHCP kiszolgálója nyilvántart 10,000 aktuális klienst, melyeket Ãn mind le akar tapogatni. Vagy például le akarja tapogatni a teljes IP tartományt, kivéve a nyilvántartott cÃmeket, hogy megtalálja azokat az állomásokat, amelyek érvénytelen statikus IP cÃmet használnak. Egyszerűen generálja le a letapogatni kÃ- vánt állomások listáját és adja át a fájlnevet a −iL paraméteren keresztül az Nmap részére. A bejegyzések minden olyan formátumban szerepelhetnek, melyet az Nmap a parancssorán keresztül is elfogad (IP cÃm, állomásnév, CIDR, IPv6 vagy oktett tartomány). A bejegyzések elválasztására használhat a szóköz, a tabulátor, vagy Ãrhat minden bejegyzést új sorba. Ha fájlnévként az elválasztójelet (−) adja meg, akkor az Nmap a célpontok adatait a standard bemenetrÅl veszi át.

−iR <állomások száma> (Véletlen célpontok kiválasztása)

A teljes Internetet felölelÅ megfigyeléseknél és más kutatásoknál szükség lehet véletlenszerű célpontok kiválasztására. Az állomások száma paraméterrel meghatározhatja, hogy az Nmap hány IP cÃmet generáljon. A nemkÃ- vánatos IP cÃmek − privát, többesküldéses vagy ki nem osztott tartományok − automatikusan kikerülnek a listából. Ha a 0 paramétert adja meg, akkor a cÃmek generálása a végtelenségig folytatódik. Vegye figyelembe, hogy néhány rendszergazdát zavarja, ha a hálózatát felhatalmazás nélkül vizsgálja és panasszal élhet. Ãgy ezt a paramétert kizárólag saját felelÅsségére használja. Ha egy esÅs délutánon unatkozik, próbálja ki ezt a parancsot: nmap −sS −PS80 −iR 0 −p80. Ãgy véletlenszerűen keresgélhet eddig ismeretlen webkiszolgálók után.

−−exclude <állomás1[,állomás2][,állomás3],...> (Ãllomások/hálózatok kihagyása)

Azoknak a célpontoknak a vesszÅvel elválasztott listája, melyeket ki akar hagyni a letapogatásból, még ha tagjai is a megadott hálózati tartománynak. Az átadott lista a megszokott Nmap szintaxist követi, tehát szerepelhet benne állomásnév, CIDR tartomány, oktett tartomány stb. Ez akkor lehet hasznos, ha a letapogatni kÃvánt hálózat olyan kritikus kiszolgálókat vagy rendszereket tartalmaz, melyek nem várt módon reagálnak a kapuletapogatásra, illetve ha a letapogatni kÃvánt hálózat egy részét más valaki üzemelteti.

−−excludefile (A kivételek listája)

Ez ugyanazt a funkciót valósÃtja meg, mint az −−exclude paraméter, csak a kivételeket nem a parancssorban adja át, hanem a fájlnév által meghatározott fájlban. A fájl formátumára ugyanazok érvényesek, mint a célpontokat tartalmazó fájlra.

ÃLLOMÃS FELDERÃTÃSE

Bármilyen hálózati felderÃtési feladat legelsÅ lépése, hogy a (sokszor) hatalmas IP tartományt leszűkÃtsük egy olyan listára, mely csak az aktÃv vagy érdekes állomásokat tartalmazza. Minden IP cÃm minden egyes kapujának letapogatása lassú és általában szükségtelen is. Természetesen hogy mi tesz egy állomást érdekessé, az nagymértékben függ a letapogatás céljától. Rendszergazdák érdeklÅdhetnek csak egy bizonyos szolgáltatást futtató állomások után, mÃg egy biztonsági ellenÅrzésnél érdekes lehet minden berendezés, amelynek IP cÃme van. Egy rendszergazdának elegendÅ lehet egy ICMP visszhang alapú letapogatás, hogy felderÃtse a hálózatán lévŠállomásokat, mÃg egy behatolási teszt során próbák ezreinek különféle csoportjait is be kell vetni egy tűzfal korlátozásainak megkerülésére.

Mivel a felderÃtési igények teljesen különbözÅek, ezért az Nmap a használt technikák testreszabásához rengeteg lehetÅséget kÃnál. Az állomás felderÃtést sokan egyszerűen csak PING letapogatásnak hÃvják, pedig ez sokkal több, mint egyszerű ICMP visszhang kérés küldése (erre kiválóan alkalmasa a széles körben elterjedt ping eszköz. A felhasználók teljesen kihagyhatják a visszahang kérést a lista alapú letapogatással (−sL), a visszhang tiltásával (−PN) vagy a hálózathoz kötött, több kapura kiterjedÅ TCP SYN/ACK, UDP, és ICMP próbák tetszÅleges kombinációjával. Ezeknek a próbáknak a célja olyan válaszok kérése, melyek megmutatják, hogy egy adott IP cÃm aktÃv−e (használja−e valamely állomás, vagy hálózati eszköz). A legtöbb hálózaton egy megadott idÅben az IP cÃmeknek csak egy kis része aktÃv. Ez különösen igaz az RFC1918 által meghatározott privát cÃmekre, mint például a 10.0.0.0/8 hálózat. Ebbe a hálózatba 16 millió IP cÃm tartozik, mégis a legtöbbször olyan vállalatok használják, melyeknek nincs 1000−nél több gépük. Az állomás felderÃtéssel ezek az elszórt gépek megtalálhatók az IP cÃmek tengerében.

Ha nincs megadva állomás felderÃtési paraméter, az Nmap minden egyes célpont felé elküld egy TCP ACK csomagot a 80−as kapura, valamint elküld egy ICMP visszhang kérést is. Kivételt képez, ha egy helyi ethernet hálózaton végez ARP letapogatást. Ha nem rendszergazdaként futtatja a programoz, akkor az ACK helyett egy SYN csomag kerül elküldésre a connect() rendszerhÃváson keresztül. Ezek az alapértékek ugyanazok, mintha a −PA −PE paramétereket használta volna. A helyi hálózatokon ezek az állomásfelderÃtési próbák általában elegendÅek, azonban egy biztonsági ellenÅrzés során javasolt egy sokkal átfogóbb felderÃtést végezni.

A −P* paraméterek (melyekkel a visszhang tÃpusok adhatók meg) kombinálhatóak. Egy szigorú tűzfalon való átjutás esélyét növelheti, ha többféle próbát indÃt el különbözÅ TCP kapukra, különféle jelzÅbeállÃtásokkal és ICMP kódokkal. Figyeljen arra, hogy a helyi ethernet hálózaton lévÅ célpontok esetén akkor is végrehajtódik egy ARP felderÃtés (−PR), ha megad más −P* paramétert, mivel ez szinte minden esetben gyorsabb és sokkal hatékonyabb.

Alaphelyzeben az Nmap elvégez egy állomás felderÃtést és ezután kezdi el az élŠállomásoikon a kapuk letapogatását. Ez akkor is igaz, ha egy nem alapértelmezett állomás felderÃtési módot határozott meg, mint például az UDP próbák (−PU). Olvassa el a −sP paraméter leÃrását, ha további információkra kiváncsi arról, hogyan hajthat végre csak állomás felderÃtést. Használja a −PN paramétert, ha ki akarja hagyni az állomás felderÃtési lépést és egybÅl a célpontok kapuletapogatására akar lépni. A következÅ paraméterekkel vezérelheti az állomások felderÃtését:

−sL (Lista Letapogatás)

A lista letapogatás az állomás felderÃtés legprimitÃvebb módja. Egyszerűen kilistázza a megadott hálózat(ok)on található állomásokat anélkül, hogy bármilyen adatcsomagot küldene. Alaphelyzeben az Nmap még ekkor is elvégez egy fordÃ- tott DNS lekérdezést azért, hogy megkapja az állomások neveit. Gyakran meglepÅen sok információval szolgálhat egy egyszerű állomásnév is. Például az fw.chi egy vállalat Chicagoban lévÅ tűzfalának a neve. A lista végén az Nmap megadja az IP cÃmek számát is. A lista letapogatással könnyen ellenÅrizhetÅ, hogy a célba vett állomásokhoz a megfeleÅ IP cÃmek állnak−e rendelkezésre. Ha az állomás esetleg ismeretlen tartománynevet ad vissza, érdemes további ellenÅrzést is elvégezni, nehogy véletlenül más hálózatot tapogasson le.

Mivel az alapötlet az, hogy egyszerűen nyomtassunk egy listát a célpontokról, ezért a magasabb szintű funkciók, mint például a kapuletapogatás, az operációs rendszer érzékelése vagy a visszhang letapogatás nem kombinálható ezzel a funkcióval. Ha szeretné letiltani a visszhang letapogatást mialatt magasabb szintű funkciókat használ, olvassa el a −PN paraméter leÃ- rását.

−sP (Visszhang Letapogatás)

Ezzel a paraméterrel arra utasÃtja az Nmap programot, hogy kizárólag visszhang letapogatást (állomás felderÃtést) hajtson végre, majd nyomtasson egy listát azokról az állomásokról, amelyek válaszoltak a letapogatásra. Semmilyen további teszt (mint például kapuletapogatás, vagy operációs rendszer felderÃtése) nem kerül végrehajtásra. Ez a lépés némileg tolakodóbb, mint a lista letapogatás és gyakran ugyanolyan céllal használják. Ez lehetÅséget biztosÃt a célhálózat finom felderÃtésére anélkül, hogy túlságosan felkeltené a figyelmet. Egy támadó számára sokkal hasznosabb azt tudni, hogy hány élŠállomás van a célhálózatban, mint a lista letapogatás által visszaadott állomásneveknevek és IP cÃmek halmaza.

A rendszergazdák szintén hasznosnak fogják találni ezt a paramétert. Egyszerűen felderÃthetÅ vele a hálózatban elérhetŠállomások száma vagy ellenÅrizhetÅ egy kiszolgáló elérhetÅsége. Gyakran nevezik ezt a funkciót visszhang pásztázásnak is és sokkal megbÃzhatóbb, mint az üzenetszórási cÃmre küldött viszhang kérés, mivel sok állomás nem válaszol az üzenetszórási cÃmre küldött kérésre.

Az −sP paraméter alapesetben egy ICMP visszhang kérést küld, valamint egy TCP csomagot a 80−as kapura. Ha a parancsot nem rendszergazdaként adjuk ki, csak egy SYN csomag kerül elküldésre (a connect() rendszerhÃvásonkeresztül) a célállomás 80−as kapujára. Ha rendszergazdaként a helyi hálózaton próbál állomásokat letapogatni, akkor egy ARP kérés (−PR) kerül elküldésres, hacsak nem adja meg a −−send−ip paramétert. A nagyobb rugalmasság érdekében az −sP paraméter kombinálható bármelyik felderÃtési próbával (−P* paraméterek, kivéve a −PN paramétert). Ha ezeket a próbatÃ- pusokat használja, akkor az alapértelemzett próbák (ACK csomag és visszhang kérés) kimaradnak. Ha az Nmap programot futtató gép és a célállomás között szigorú szabályokkal működÅ tűzfal találhat, akkor ezeknek a fejlett technikáknak az alkalmazása mindenképpen ajánlott. Máskülönben kimaradhatnak állomások, ha a tűzfal eldobálja a próbákat, vagy a célállomások válaszait.

−PN (Nincs visszhang)

Ezzel a paraméterrel az Nmap állomás felderÃtési lépése teljesen elhagyható. Normál esetben az Nmap ezt a lépést használja az aktÃv állomások meghatározására a további letapogatás elÅtt. Alapesetben az Nmap az erÅteljesebb próbákat (kapuk letapogatása, változat érzékelés, operációs rebdszer érzékelése) csak azokon az állomásokon hajtja végre, amelyeket aktÃvnak érzékelt. Ha a −PN paraméterrel letiltja a felderÃtési funkciót, az Nmap valamennyi megadott célpont IP cÃ- mén végrehajtja a kért letapogatási műveleteket. Tehát ha egy B osztályú cÃmtartományt adott meg célpontként (/16), akkor mind a 65,536 IP cÃm letapogatásra kerül. Csakúgy, mint a lista letapogatásnál, a megfelelŠállomás felderÃtési lépés kimarad, viszont a célpontok listájának kinyomtatása és a kilépés helyett az Nmap folytatja a kért műveletek végrehajtását és feltételezi, hogy valamennyi célpont aktÃv. A helyi ethernet hálózaton lévÅ gépeken az ARP letapogatás ekkor is végrehajtásra kerül (hacsak a −−send−ip paramétert meg nem adja), mivel a további letapogatásokhoz az Nmap−nek szüksége van a MAC cÃmre. Ennek a paraméternek a régi meghatározása a P0 volt, de átnevezésre került, hogy megakadályozható legyen a protokoll visszhang PO paraméterével való keveredése.

−PS [kapulista] (TCP SYN visszhang)

Ez a paraméter egy beállÃtott SYN zászlójú üres TCP csomagot küld a célpont felé. Az alapértelmezett célkapu a 80−as (ez fordÃtási idÅben megváltoztatható az nmap.h) fájlban a DEFAULT_TCP_PROBE_PORT_SPEC paraméterrel. FutásidÅben is megadható más célkapu paraméterként. A szintaxis ugyanaz, mint a −p paraméternél, kivéve hogy a kaputÃpus megadása − mint például a T: − nem engedélyezett. Néhány példa: −PS22 és −PS22−25,80,113,1050,35000. Figyeljen arra, hogy a −PS paraméter és a kapulista között nem lehet szóköz. Ha több kaput is megadott, a próbák párhuzamosan kerülnek végrehajtásra.

A beállÃtott SYN zászló azt sugallja a célpontnak, hogy Ãn kapcsolatot kÃván kezdeményezni. Normál helyzetben a célkapu zárva lesz és a célpont egy RST (reset) csomagot küld vissza. Ha a kapu nyitva van, a célpont végrehajtja a 3 lépéses kapcsolatfelépÃtés második lépését és egy SYN/ACK TCP csomagot küld vissza. Ezután az Nmap−et futtató állomás egy RST csomag küldésével lebontja az éppen felépülÅ kapcsolatot ahelyett, hogy egy ACK csomag küldésével teljesen felépÃtené a kapcsolatot. Az RST csomagot nem az Nmap küldi, hanem a programot futtató állomás rendszermagja, válaszul a nem várt SYN/ACK csomagra.

Az Nmap nem foglalkozik azzal, hogy a kapu nyitott vagy zárt. Mind az RST mind a SYN/ACK válasz azt jelzi, hogy a célállomás elérhetŠés válaszol.

Unix rendszereken kizárólag a kiemelt root felhasználó képes nyers TCP csomagok küldésre és fogadására. Normál felhasználók esetén egy kerülÅ megoldást alkalmazunk a connect() rendszerhÃvás használatakor, minden egyes kapu esetén. Ennek során egy kapcsolat felépÃtését kezdeményezÅ SYN csomagot küldünk a célpont felé. Ha a connect() sikeresen vagy az ECONNREFUSED hibával tér vissza, akkor az alsóbb TCP verem vagy SYN/ACK vagy RST csomagot fogadott. Ilyenkor a célállomás elérhetÅnek lesz jelölve. Ha a kapcsolódási kÃsérlet az idÅzÃ- tés lejártáig függÅben marad, a célállomás elérhetetlenként lesz jelölve. Ugyanez a kerülÅút kerül alkalmazásra az IPv6 kapcsolatok esetén is, mivel jelenleg az Nmap nem rendelkezik nyers IPv6 csomagok összeállÃtásának képességével.

−PA [kapulista] (TCP ACK Visszhang)

A TCP ACK visszhang próba meglehetÅsen hasonlÃt az elÅzÅekben tárgyalt SYN visszhang próbához. A különbség annyi, hogy a SYN zászló helyett az ACK zászló a beállÃtott állapotú. Az ACK csomag jelzi, hogy a csomagot küldÅ fél készen áll az adatok fogadására a felépÃtett kapcsolaton keresztül. Azonban jelen esetben nincs ilyen létezÅ kapcsolat. A célállomások ilyenkor szinte minden esetben egy RST csomagot küldenek, felfedvén ezzel a jelenlétüket.

A −PA paraméter a SYN próbához hasonlóan ugyanazt az alapértelmezett kaput használja és ugyanolyan formátumban adható át neki más célkapuk listája is. Ha nem kiemelt felhasználó próbálja használni ezt a funkciót, vagy a célpont IPv6 formátumú, akkor az elÅzÅekben már tárgyalt kerülÅút kerül alkalmazásra. Azonban jelen esetben ez nem tökéletes, mivel a connect() valójában SYN csomagot küld, nem ACK csomagot.

Azért található meg mind a SYN, mind az ACK próba, hogy a lehetÅ legjobban megnöveljük az esélyét a tűzfalak megkerülésének. A legtöbb rendszergazda úgy állÃtja be az útválasztóit és más egyszerű tűzfalait, hogy a nyilvános szolgáltatások felé tartó forgalom (pl. céges web− vagy levelezÅ kiszolgáló) kivételével minden bejövÅ SYN csomagot dobjon el. Ez megakadályozza a bejövÅ forgalmat a céges hálózatba, viszont a felhasználók részére zavartalan kimenÅ forgalmat biztosÃt az Internet felé. Ez a nem−állapottartó megközelÃtés kevesebb erÅforrást igényel a tűzfalakon/útválasztókon és széles körben támogatott. A Linux Netfilter/iptables tűzfalprogramja a −−syn paraméteren keresztül valósÃtja meg ezt a nem−állapottartó működést. Az ilyen állapot nélküli tűzfalszabályok a SYN visszhang próbákat (−PS) nagy valószÃnűséggel elutasÃtják, ha azok zárt kaput céloznak. Ilyenkor az ACK próba sikeresen vágja át magát ezeken a szabályokon.

Más általánosan használt tűzfalak állapottartó szabályok használatával utasÃtják el a nem várt csomagokat. Kezdetben ez a jellemzÅ csak a felsÅ kategóriás tűzfalakban volt megtalálható, de az utóbbi években egyre inkább elterjed az alsóbb kategóriákban is. A Linux Netfilter/iptables rendszere a −−state paraméteren keresztül valósÃtja ezt meg, melyben a csomagokat a kapcsolat állapota alapján kategorizálja. Az ilyen rendszerek ellen a SYN próbák hatásosabbak, mivel a nem várt ACK csomagokat hamisnak tekintik és eldobják. Ezt a zavart úgy lehet elhárÃtani, ha mind a SYN, mind ACK próbát végrehajtjuk a −PS és −PA paraméterek megadásával.

−PU [kapulista] (UDP Visszhang)

Egy újabb állomás felderÃtési módszer az UDP visszhang próba, mely során egy üres (hacsak nem adja meg a −−data−length paramétert) UDP csomagot küldünk a megadott kapu felé. A kapulista formátuma megegyezik az elÅzÅ pontokban tárgyalt −PS és −PA paraméterekével. Ha nem adunk meg kaput, akkor alapértelmezettként a 31338−as kapu kerül használatra. Ez fordÃtási idÅben megváltoztatható az nmap.h állomány DEFAULT_UDP_PROBE_PORT_SPEC paraméterén keresztül. Ennél a letapogatásnál nem kifejezetten jó, ha egy nyitott kapuval próbálkozunk, ezért választunk egy magas számú, nagy valószÃnűséggel nem használt kaput.

Ha a célponton egy zárt kaput tapogatunk le az UDP próbával, a célállomásból kicsalhatunk egy kapu nem elérhetÅ (port unreachable) ICMP válaszcsomagot. Ez jelzi az Nmap−nek, hogy a célpont él és elérhetÅ. Bármilyen más ICMP hibaüzenet (pl. állomás/hálózat nem elérhetÅ, TTL élettartam lejárt) azt jelzi, hogy a célállomás nem érhetÅ el. A válasz hiányát szintén Ãgy értelmezi a program. Ha nyitott kaput érünk el, a legtöbb szolgáltatás figyelmen kÃvül hagyja az üres csomagot és nem küld vissza semmilyen választ. Ezért használjuk alapértelmezésként a 31338−as kaput, melyet nagy valószÃ- nűséggel nem használ semmi. Néhány szolgáltatás, mint például a chargen válaszol az üres csomagokra is, mely Ãgy szintén azt jelzi, hogy a célpont elérhetÅ.

A legfÅbb elÅnye ennek a letapogatásnak, hogy megkerüli azokat a szűrÅket és útválasztókat, melyek kizárólag a TCP forgalmat figyelik. Például a program készÃtÅjének volt egy Linksys BEFW11S4 vezeték nélküli útválasztója, mely a külsÅ csatolóján az összes TCP kaput szűrte. Azonban az UDP próbák ellen védtelen volt.

−PE; −PP; −PM (ICMP Visszhang TÃpusok)

Az elÅzÅekben tárgyalt szokatlan TCP és UDP állomás felderÃ- tési tÃpusok mellett az Nmap képes a széles körben elterjedt ping program által használt csomagok küldésére is. Az Nmap egy 8−as tÃpusú (visszhang kérés) ICMP csomagot küld a cél IP cÃ- mre és egy 0−ás tÃpusú (visszhang válasz) csomagot vár vissza az elérhetŠállomásoktól. A hálózati felderÃtÅk bánatára a legtöbb állomás és tűzfal blokkolja ezeket a csomagokat ahelyett, hogy az RFC 1122 [3] leÃrás szerint válaszolna rájuk. Emiatt a kizárólag ICMP alapú letapogatások ritkán adnak megbÃzható eredményt ismeretlen célpontok felderÃtésekor. Azonban belsÅ hálózatokat felügyelÅ rendszergazdák számára praktikus és hasznos eszköz lehet. Használja a −PE paramétert a visszhang kérés engedélyezésére.

Noha a visszhang kérés a szabványos ICMP kérés, az Nmap ennél tovább megy. Az ICMP szabvány (RFC 792 [4] ) emellett meghatároz még idÅbélyeg kérést (13−as kód), információ kérést (15−ös kód) és cÃmmaszk kérést (17−es kód) is. Noha látszólag ezek a kérések arra szolgálnak, hogy információkat szerezzünk (például cÃmmaszk vagy idÅbélyeg), de emellett könnyen használhatóak állomások felderÃtésére is. Amelyik rendszer válaszol az élŠés elérhetÅ. Az Nmap jelenleg nem támogatja az információ kérés csomagot, mivel ezt nem támogatják széles körben. Az RFC 1122 ragaszkodik ahhoz, hogy âaz állomásoknak nem kellene támogatniuk ezeket az üzeneteket”. Az idÅbélyeg és a cÃmmaszk kérések a −PP és a −PM paramétereken keresztül küldhetÅek el. Az idÅbélyeg válasz (14−es ICMP kód) vagy a cÃmmaszk válasz (18−as kód) elárulja, hogy az állomás elérhetÅ. Ezek a kérések különösen akkor válnak értékessé, ha a rendszergazda letiltotta a visszhang kéréseket, miközben elfelejtett, hogy más ICMP kérések is használhatóak erre a célra.

−PO [protokollista] (IP Protokoll Visszhang)

Egy másik állomás federÃtési módszer az IPProto visszhang, amely az IP fejléc protokoll mezÅjében megadott tÃpusú IP csomagokat küld el. A protokoll lista ugyanolyan formátumú, mint az elÅzÅekben tárgyal TCP és UDP felderÃtési paramétereknél használ kapulista. Ha nincs megadva protokoll, akkor alapértelmezettként ICMP (1−es protokoll), IGMP (2−es protokoll és IP−in−IP (4−es protokoll) csomagok lesznek elküldve. Az alapértelmezett protokollok fordÃtási idÅben adhatók meg az nmap.h állomány DEFAULT_PROTO_PROBE_PORT_SPEC változójában. Figyeljen arra, hogy az ICMP, IGMP, TCP (6−os protokoll és UDP (17−es protokoll) protokollok esetén a csomagok további fejlécekkel kerülnek elküldésre, mÃg más protokolloknál az IP fejléc mögött más adat nem kerül elküldésre (kivéve, ha a −−data−length paramétert is megadta).

Ez a felderÃtési metódus kétféle választ vár. Vagy az elküldött protokollnak megfelelÅ válasz érkezik, vagy egy ‘Protocol Unreachable’ ICMP üzenet, mely szerint az állomás nem támogatja az adott protokollt (mellyel el is árulta a létezését).

−PR (ARP Visszhang)

Az Nmap egyik leggyakoribb használata a helyi ethernet hálózat letapogatása. A legtöbb helyi hálózaton, különösen melyek az áldott RFC1918 alapú privát cÃmtartományt használják, az IP cÃmek legnagyobb része általában nincs használatban. Amikor az Nmap nyers IP csomagot próbál küldeni (például egy ICMP visszhang kérést), az operációs rendszernek meg kell határoznia a célpont IP cÃme alapján a hardvercÃmet (ARP) azért, hogy az ethernet keretet megfelelÅen tudja cÃmezni. Ez gyakran lassú és problémás, mivel az operációs rendszereket nem úgy tervezik, hogy rövid ÃdÅ alatt több millió ARP kérést küldjenek el elérhetetlen állomások felé.

Az ARP letapogatásnál az ARP kéréseket az Nmap program kifinomult algoritmusára bÃzzuk. Ha itt válasz érkezik, akkor már nem szükséges az IP alapú visszhang kérésekkel foglalkozni, mivel a célpont elérhetÅ. Ezért az ARP letapogatás sokkal gyorsabb és megbÃzhatóbb, mint az IP alapú letapogatások. Ezért ezt a letapogatást az Nmap alaphelyzetben elvégzi, ha úgy érzékeli, hogy a célpont a helyi ethernet hálózaton található. A helyi hálózaton az Nmap még akkor is az ARP letapogatást fogja végrehajtani, ha más visszhang alapú letapogatást adtunk meg (mint például a −PE vagy a −PS). Ha egyáltalán nem kÃvánja használni az ARP letapogatást, adja meg a −−send−ip paramétert.

−−traceroute (Ãtvonal nyomkövetése az állomáshoz)

Az útvonal nyomkövetése a letapogatás után történik meg, a letapogatás eredményének figyelembe vételével. A nyomkövetéshez a célponton elérhetÅ kapuk és protokollok közül azok lesznek felhasználva, melyekkel a célpont nagy valószÃnűséggel elérhetÅ. A nyomkövetés a kapcsolódási letapogatás (connect (−sT)) és az üresjárati letapogatás (idle (−sI)) kivételével minden letapogatási tÃpussal működÅképes. Minden nyomkövetés az Nmap dinamikus idÅzÃtési modelljét használja és párhuzamosan kérül végrehajtásra.

A nyomkövetéskor a csomagokat alacsony élettartam (time−to−live (TTL)) értékkel küldjük el, hogy az útvonalon lévÅ közbensŠállomásokból az IdÅzÃtés letelt (Time Exceeded) ICMP hibaüzenetet tudjunk kicsalni. Alapesetben a nyomkövetésnél TTL=1 értékkel kezdünk és addig növeljük a TTL értékét, amÃg el nem érjük a célállomást. Az Nmap nyomkövetése magas TTL értékkel indÃt és egészen nuuláig csökken. A visszafelé történÅ kereséssel és egy ügyes gyorstároló algoritmussal az Nmap felgyorsÃtja a több állomáson keresztül végzett nyomkövetést. Ãtlagban az Nmap 5−10 csomaggal kevesebbet küld el állomásonként, de ez nagyban függ a hálózat állapotától. Ha csak egy alhálózat letapogatása történik (pl. 192.168.0.0/24), az Nmap a legtöbb állomáshoz valószÃnűleg csak egy csomagot küld.

−−reason (Ãllomás− és kapuállapot oka)

MegjelenÃti, hogy az egyes állomások és kapuk miért lettek a megadott állapotúnak jelölve. Ez a paraméter megjelenÃti annak a csomagnak a tÃpusát, amely az állomás vagy kapu állapotát meghatározta. Például egy RST csomag egy zárt kapuról vagy egy visszhang válasz egy működŠállomásról. Az Nmap által szolgáltatott információk a letapogatás vagy a visszhang tÃ- pusától függenek. A SYN letapogatás és a SYN visszhang (−sS és −PT) eredményei például nagyon részletesek, mÃg a TCP kapcsolódási letapogatás és visszhang (−sT) eredményei korlátozottak a connect rendszerhÃvás megvalósÃtása miatt. Ezt a jellemzÅt a hibakeresési paraméter (−d) automatikusan engedélyezi. Az eredmények egy XML fájlban tárolódnak akkor is, ha ezt a paramétert nem adja meg.

−n (Nincs DNS feloldás)

UtasÃtja az Nmap programot, hogy soha ne végezzen fordÃtott DNS feloldást az aktÃvnak talált IP cÃmeken. Mivel a DNS még az Nmap beépÃtett párhuzamos DNS feloldójával is lassú lehet, ennek a paraméternek a megadása felgyorsÃthatja a letapogatást.

−R (DNS feloldás minden célpontra)

UtasÃtja az Nmap programot, hogy mindig végezzen fordÃtott DNS feloldást a célpontok IP cÃmeire. Normál helyzetben csak az elérhetÅ (online) állomásokon történik fordÃtott DNS feloldás.

−−system−dns (Használja a rendszer DNS feloldóját)

Alaphelyzetben az Nmap a névfeloldást maga végzi úgy, hogy a rendszeren beállÃtott névkiszolgáló felé közvetlenül küldi el a kéréseket és vár a válaszra. A teljesÃtmény javÃtása érdekében több kérés kerül elküldésre párhuzamosan (gyakran többszáz). A rendszer DNS feloldójának használatához adja meg ezt a paramétert (egyszerre egy IP a getnameinfo() rendszerhÃváson keresztül). Ez sokkal lassabb és ritkán hasznos, kivéve ha valamilyen hibát talál az Nmap párhuzamos feloldójában (kérjük jelezze, ha Ãgy van). Az IPv6 letapogatásokhoz mindig a rendszer feloldóját használja a program.

−−dns−servers (A fordÃtott DNS feloldáshoz használt kiszolgálók)

Alaphelyzetben az Nmap a DNS kiszolgálók adatait a resolv.conf fájlból (UNIX) vagy a regisztrációs adatbázisból (Windows) próbálja meg kinyerni. Ezzel a paraméterrel Ãn más kiszolgálókat is megadhat. A program nem veszi figyelembe ezt a paramétert, ha a −−system−dns paramétert használja, vagy IPv6 letapogatást hajt végre. Több DNS kiszolgáló használat gyakran felgyorsÃtja a feloldást, különösen ha a célpont IP tartományának meghatalmazott kiszolgálóját használja. Ezzel a paraméterrel fokozható a rejtÅzködés is, mivel a kérések tküldhetÅk több rekurzÃv DNS kiszolgálón is.

Szintén hasznos lehet ez a paraméter a magánhálózatok letapogatásakor. Néha csak néhány névkiszolgáló ad vissza megfelelÅ fordÃtott DNS információkat és nem mindig tudhatja, hogy ezek hol vannak. Letapogathatja a hálózatot az 53−as kapura keresve (esetleg változat érzékeléssel együtt), ezután kipróbálhatja a lista alapú letapogatást (−sL) egyesével megadva a névkiszolgálókat a −−dns−servers paraméterben addig, amÃg meg nem találja a megfelelÅt.

KAPULETAPOGATÃSI ALAPOK

Bár az Nmap funkciói folyamatosan bÅvültek az évek folyamán, kezdetben még csak egy hatékony kapuletapogató volt és ez is maradt a fÅ funkciója. Az egyszerű nmap célpont parancs kiadásával több, mint 1660 TCP kaput tapogathatunk le a célpont gépen. MÃg a legtöbb kapuletapogató hagyományosan csak nyitott vagy zárt csoportba sorolja a kapukat, az Nmap sokkal finomabban dolgozik. A kapukat hat csoportba sorolja: nyitott, zárt, szűrt, szűretlen, nyitott|szűrt, vagy zárt|szűrt.

Ezek nem a kapu valódi állapotát jelzik, hanem azt, hogy az Nmap hogyan látja Åket. Például a célponttal egyezÅ hálózatból induló Nmap letapogatás mutathatja a 135/tcp kaput nyitottnak, mÃg ugyanabban az idÅben, ugyanolyan paraméterekkel az Internet felÅl a letapogatás mutathatja a kaput szűrt állapotúnak.

Az Nmap által felimert hat kapuállapot

nyitott

Egy alkalmazás ezen a kapun aktÃvan fogadja a TCP kapcsolatokat vagy az UDP csomagokat. A kapuletapogatás elsÅdleges célja ezeknek a felderÃtése. Biztonság−tudatos emberek tudják, hogy minden nyitott kapu sugárút egy támadáshoz. A támadók és a tesztelÅk szeretnék kihasználni ezeket a nyitott kapukat, mÃg a rendszergazdák megpróbálják lezárni, vagy tűzfallal védeni Åket anélkül, hogy a jogosult felhasználókat akadályoznák a használatban. A nyitott kapuk nem csak biztonsági szempontból lehetnek érdekesek, mivel valamilyen hálózaton keresztül elérhetÅ szolgáltatást mutatnak.

zárt

Egy zárt kapu elérhetÅ (fogadja az Nmap próbacsomagjait és válaszol rájuk), de nem fut rajta semmilyen alkalmazás. SegÃ- tséget nyújtanak annak meghatározásában, hogy az IP cÃmhez tartozó állomás működik (állomás felderÃtés, vagy visszhang letapogatás), valamint felhasználhatók az operációs rendszer meghatározására is. Mivel a zárt kapuk elérhetÅk, érdemes lehet Åket késÅbb ismét letapogatni, hátha menet közben nyitottá válnak. A rendszergazdáknak érdemes figyelni arra, hogy az ilyen kapukat tűzfallal blokkolják. Ezután ezek a kapuk szűrt állapotot fognak mutatni, ahogy azt a következÅ rész is mutatja.

szűrt

Az Nmap nem tudja meghatározni, hogy a kapu nyitott−e, mert egy csomagszűrÅ megakadályozza, hogy a próbák eljussanak a kapuig. A szűrés történhet külön tűzfallal, útválasztó szabályokkal vagy az állomásra telepÃtett tűzfal programmal. Ezek a kapuk zavarják a támadókat, mivel nagyon kevés információt közölnek. Néhány esetben visszaküldhetnek ICMP hibaüzeneteket (pl. ICMP 3−as tÃpus 13−as kód: a célpont nem érhetÅ el, a kommunikáció tiltott), de a legáltalánosabb, hogy a szűrÅk egyszerűen eldobálják a próbacsomagokat. Ez arra készteti az Nmap programot, hogy néhányszor újra megpróbálja a kapcsolódást, hogy kiszűrhetÅek legyenek a hálózati hiba miatti csomagvesztések. Ez viszont drámai módon lelassÃtja a letapogatást.

szűretlen

A szűretlen állapot azt jelenti, hogy a kapu elérhetÅ, de az Nmap nem tudja meghatározni, hogy zárt vagy nyitott. Csak a tűzfal szabályok feltérképezésére használt ACK letapogatás sorolja a kapukat ebbe a csoportba. A szűretlen kapuk ismételt letapogatása más módszerekkel (pl. Window, SYN vagy FIN letapogatás) segÃthet a kapu állapotának pontosabb meghatározásában.

nyitott|szűrt

Az Nmap akkor sorolja a kapukat ebbe a csoportba, ha nem tudja meghatározni, hogy nyitott vagy szűrt. Ez olyan letapogatási tÃ- pusoknál fordul elÅ, amelynél a nyitott kapu nem ad választ. A válasz hiánya jelentheti azt is, hogy egy csomagszűrÅ eldobta a próbacsomagot vagy a visszaadott választ. Ãgy az Nmap nem tudja bioztosan meghatározni, hogy a kapu nyitott vagy szűrt. Az UDP, az IP protokoll, a FIN, a Null és az Xmas letapogatás minÅsÃti Ã- gy a kapukat.

zárt|szűrt

Ezt az állapotot akkor adja vissza az Nmap, amikor nem tudja meghatározni, hogy a kapu zárt vagy szűrt állapotú. Csak az IP ID üresjárati letapogatásnál használt.

KAPULETAPOGATÃSI TECHNIKÃK

Mint kezdÅ autószerelÅ, több órás küzdelmet folytattam azért, hogy a munkához szükséges legelemibb szerszámok (kalapács, ragasztószalag, csavarkulcs stb.) kéznél legyenek. Miután szánalmas kudarcot vallottam, elvontattam a tragacsomat egy igazi szerelÅhöz. Å szintén sokáig kotorászott egy óriási szerszámos ládában de végül elÅhúzta a megfelelÅ ketyerét, amivel aztán könnyedén elvégezte a munkát. A kapuletapogatás művészete is hasonló. A szakértÅk ismerik a letapogatási technikák százait és minden feladathoz a megfelelÅt (vagy több kombinációját) használják. MásfelÅl viszont a gyakorlatlan felhasználók és a szkriptkölykök minden feladathoz az alap SYN letapogatást használják. Mivel az Nmap ingyenesen elérhetÅ, Ãgy a mesteri letapogatás egyetlen határa a tudás. Ãgy természetesen legyÅzi az autóipart, ahol már annak a meghatározásához is elég sok szaktudás kell, hogy miféle szerszámra lesz szükség. Ráadásul ezt még meg is kell venni egy rakás pénzért.

A legtöbb letapogatási technikát kizárólag kiemelt felhasználók érik el. Ez azért van, mert ezek a technikák nyers csomagok küldésével dolgoznak, melyhez rendszergazdai hozzáférés szükséges. Windows rendszereken is ajánlatos rendszergazda szintű felhasználóként használni a programot még akkor is, ha a WinPcap programkönyvtár elérhetÅ az operációs rendszerhez. A rendszergazda szintű használat az Nmap 1997−es megjelenésekor egy komoly korlátozás volt, mivel akkoriban a legtöbb felhasználónak csak korlátozott parancshéj hozzáférése volt. Ma már más a helyzet. A számÃtógépek olcsóbbak, sokkal több ember kapcsolódik folyamatosan az Internetre és az asztali Unix rendszerek (mint például a Linux és a Mac OS X) is jobban elterjedtek. Ma már elérhetÅ az Nmap Windows környezetben is, Ãgy még több gépen használható. Mindezeknek köszönhetÅen egyre kevesebb helyen kell az Nmap programot korlátozott parancshéj alatt futtani. Ez jó dolog, mivel a kiemelt felhasználóknak nyújtott szolgáltatások teszik a programot erÅteljessé és rugalmassá.

Bár az Nmap a lehetÅ legpontosabb eredményre törekszik, nem szabad megfeledkezni arról, hogy minden eredménye a célállomás (vagy egy elÅtte lévÅ tűzfal) által visszaküldött csomagokon alapul. Ezek lehetnek megbÃzhatatlan állomások, melyek szándékosan megtévesztÅ válaszokat küldenek. MeglehetÅsen elterjedtek az olyan állomások, melyek az Nmap próbáira nem úgy válaszolnak, ahogyan azt az RFC szabványok meghatározzák. A FIN, NULL és Xmas letapogatások különösen érzékenyek az ilyen problémákra. Ezek a problémák erÅsen kötÅdnek egyes letapogatási tÃpusokhoz, Ãgy a megfelelÅ letapogatások leÃrásainál részletesen is foglalkozunk velük.

Ebben a szakaszban található az Nmap által támogatott tucatnyi letapogatási technika leÃrása. Egyszerre csak egyféle technika használható. Kivételt képez az UDP letapogatás (−sU), mely bármelyik TCP letapogatással kombinálható. A letapogatások tÃ- pusának megadása a következÅ formátumban lehetséges: −sC, ahol a C a letapogatás nevének egy kiemelt betűje, általában az elsÅ. Az egyetlen kivétel a sokak által utált FTP ugráló letapogatás (−b). Alapértelmezetten az Nmap egy SYN letapogatást hajt végre. Kivétel, ha a felhasználónak nincs megfelelÅ jogosultsága nyers csomagok küldésére, vagy a célpont cÃme IPv6 formátumú. Ilyenkor a hagyományos connect() letapogatás történik. Az ebben a szakaszban felsorolt letapogatásokat csak kiemelt felhasználók hajthatják végre. Normál felhasználók csak a connect() és az FTP ugráló letapogatásra jogosultak.

−sS (TCP SYN letapogatás)

A SYN letapogatás az alapértelmezett és a legelterjedtebb letapogatás, nem véletlenül. Gyorsan végrehajtható, gyors hálózatokon másodpercenként több ezer kapu lepróbálható anélkül, hogy tolakodó tűzfalak zavarnák a folyamatot. A SYN letapogatás eléggé diszkrét és rejtett, mivel sosem fejezÅdik be a TCP kapcsolat felépÃtése. Bármelyik megfelelÅ TCP veremmel működik, ellentétben a FIN/NULL/Xmas, a Maimon vagy az üresjárati letapogatással, melyek erÅsen függnek az egyes operációs rendszerek egyedi veremkialakÃtásától. Szintén elÅnyös, hogy tisztán megkülönböztethetÅk a nyitott, zárt és szűrt kapuállapotok.

Ezt a technikát gyakran nevezik félig nyitott letapogatásnak is, mivel sosem jön létre egy teljes TCP kapcsolat. Egy SYN csomag elküldésével szimuláljuk egy kapcsolat felépÃtését és várunk a válaszra. A SYN/ACK válasz jelzi, hogy a kapu fogadja a kapcsolódást (nyitott), az RST (reset) pedig azt, hogy nem. Ha néhány ismétlés után sem érkezik válasz, a kapu szűrt állapotúként lesz jelölve. Szintén ezt a jelölést kapja, ha egy ICMP nem elérhetÅ hibaüzenet (kód 3, tÃpus 1, 2, 3, 9, 10 vagy 13) érkezik.

−sT (TCP connect letapogatás)

Ha a SYN letapogatás nem érhetÅ el, akkor a TCP connect() letapogatás válik alapértelmezetté. Ez akkor történik meg, ha a felhasználónak nincs jogosultsága nyers adatcsomagokkal dolgozni, vagy ha a célpont IPv6 cÃmet használ. A nyers csomagok használata helyett az Nmap átadja a célpont cÃmét és a célkapu számát az operációs rendszernek, hogy az épÃtse fel a kapcsolatot a connect() rendszerhÃvás segÃtségével. Ugyanezt a magas szintű rendszerhÃvást használják a böngészÅk, a P2P kliensek és más hálózati alkalmazások is a kapcsolatok felépÃtéséhez. Ez része a Berkeley Sockets API néven ismert programozási felületnek. Az Nmap ilyenkor a nyers válaszcsomagok beolvasása helyett ezt a felületet használja az egyes kapcsolatok állapotának lekérdezésére.

Ha a SYN letapogatás elérhetÅ, általában jobb azt választani. Az Nmap sokkal jobban kézben tudja tartani a nyers csomagokat, mint a magasabb szintű connect() rendszerhÃvást. A SYN letapogatás félig nyitott kapcsolataival ellentétben a rendszerhÃvás teljesen felépÃti a kapcsolatot a célponttal. Ez nem csak tovább tart, de több adatcsomagra is van szükség ugyanannyi információ megszerzéséhez. Ráadásula célpont naplózhatja is a kapcsolódást. Egy rendes behatolás érzékelÅ még jelezhet is, bár a legtöbb gépen nincs ilyen riasztórendszer. Az átlagos Unix rendszereken a legtöbb szolgáltatás bejegyzést készit a rendszernaplóba a kapcsolatról, amit ráadásként még kiegészÃthet egy hibaüzenettel is, ha a kapcsolatot adatküldés nélkül azonnal megszakÃtjuk. Néhány szánalmas szolgáltatás ilyenkor összeomlik, bár ez nem túl jellemzÅ. Ha egy rendszergazda rengeteg, azonos helyrÅl érkezÅ kapcsolódást lát a rendszernaplóban, azonnal tudni fogja, hogy connect() letapogatás áldozata lett.

−sU (UDP letapogatások)

Bár a legismertebb Internetes szolgáltatások a TCP protokollt használják, azért az UDP [5] alapú szolgáltatások is széles körben elterjedtek. A három legismertebb a DNS, az SNMP és a DHCP (a használt kapuk: 53, 161/162 és 67/68). Mivel az UDP letapogatás általában lassabb és sokkal bonyolultabb, mint a TCP, néhány biztonsági felülvizsgáló nem is figyel ezekre a kapukra. Ez nagy hiba, mivel eléggé elterjedtek a kihasználható UDP alapú szolgáltatások és a támadók bizonyosan nem hagyják figyelmen kÃvül ezeket. Szerencsére az Nmap segÃt leltárba foglalni az UDP kapukat is.

Az UDP letapogatás az −sU paraméterrel indÃtható. Kombinálható valamilyen TCP letapogatással, mint például a SYN letapogatás (−sS), Ãgy egyidÅben mindkét protokoll ellenÅrizhetÅ.

Az UDP letapogatás úgy működik, hogy egy üres (adat nélküli) UDP fejlécet küldünk minden egyes célkapura. Ha ICMP “Kapu nem elérhetÅ” hiba (3−as tÃpus, 3−as kód) érkezik vissza, a kapu zárt. Más tÃpusú ICMP “nem elérhetÅ” hibák esetén (1, 2, 9, 10 vagy 13) a kapu szűrt. Alkalmanként egy szolgáltatás valamilyen UDP csomagot küldhet vissza, ezzel jelezve, hogy a kapu nyitott. Ha néhány megismételt próba után sem érkezik válasz, a kapu jelölése nyitott|szűrt. Ez azt jelenti, hogy a kapu lehet nyitott, vagy egy csomagszűrÅ blokkolja az átvitelt. A szolgáltatások verzióletapogatása (−sV) segÃthet elkülönÃteni a ténylegesen nyitott kapukat a szűrt kapuktól.

Az UDP letapogatás legnagyobb kihÃvása a gyors végrehajtás. A nyitott és a szűrt kapuk ritkán küldenek vissza valamilyen választ, arra kényszerÃtve az Nmap programot, hogy az idÅzÃtés lejártáig várakozzon, majd megismételje a próbát azt feltételezve, hogy a próba vagy a válasz elveszett. A zárt kapuk gyakran még nagyobb problémát jelentenek. Ezek általában egy ICMP “Kapu nem elérhetÅ” hibaüzenetet küldenek vissza. De az RST csomagokkal ellentétben, melyeket a zárt TCP kapuk küldenek vissza válaszként a SYN vagy a connect() letapogatásra, a legtöbb állomás alapból korlátozza az elküldhetÅ ICMP “Kapu nem elérhetÅ” oüzenetek mennyiségét. A Linux és a Solaris operációs rendszerek különösen szigorúak ebbÅl a szempontból. Például a Linux 2.4.20−as rendszermagja a “Célállomás nem elérhetÅ” üzenetekbÅl csak másodpercenként egyet enged elküldeni (a net/ipv4/icmp.c fájlban).

Az Nmap észleli ezt a korlátozást és képes eléggé lelassÃ- tani a próbákat, hogy megelÅzze a hálózat elárasztását olyan haszontalan csomagokkal, melyeket a célállomás úgyis eldobna. Sajnos a Linux stÃlusú, egy csomag/másodperc korlátozás miatt a teljes 65536 UDP port letapogatása több,mint 18 óráig tart. Néhány ötlettel felgyorsÃtható az UDP letapogatás: több állomás letapogatása párhuzamosan, a legáltalánosabb kapuk letapogatása elÅször, letapogatás tűzfalon belülrÅl és a lassú állomások átugrása a −−host−timeout paraméter megadásával.

−sN; −sF; −sX (TCP NULL, FIN és Xmas letapogatás)

Az Nmap ennek a három letapogatásnak a segÃtségével (a −−scanflags paraméter segÃtségével még több lehet, errÅl bÅvebben a következÅ szakaszban) kiaknázza azt a hajszálnyi rést, mely a TCP RFC [6] leÃrásban található és Ãgy tesz különbséget a nyitott és a zárt kapuk között. A 65−dik oldalon ez áll: âha a célkapu ZÃRT …. egy RST bitet nem tartalmazó bejövÅ csomagra válaszként egy RST csomagot kell küldeni.” A következÅ oldalon azt tárgyalja, hogy egy nyitott kapura SYN, RST vagy ACK bit nélküli csomag âvalószÃnűtlen, hogy érkezne, de ha mégis ez történne, a csomagot el kell dobni.”

Ha olyan rendszereket tapogatunk le, amelyek megfelelnek ennek az RFC leÃrásnak, akkor bármilyen olyan próbacsomag, amely nem tartalmazza a SYN, ACK vagy RST bitet egy RST választ fog kiváltani, ha a célkapu zárt és nem vált ki választ, ha a célkapu nyitott. AmÃg ez a három bit nem szerepel, a másik három bit (FIN, PSH, URG) tetszÅleges kombinációja használható. Az Nmap ezt három letapogatási tÃpussal használja ki:

NULL letapogatás (−sN)

Nem állÃt be egyetlen bitet sem (a TCP zászlók értéke 0)

FIN letapogatás (−sF)

Csak a TCP FIN bitet állÃtja be.

Xmas letapogatás (−sX)

BeállÃtja a FIN, PSH és URG zászlókat, Ãgy a csomag olyan lesz, mint a karácsonyfa.

Mindhárom letapogatás ugyanúgy viselkedik, az egyetlen különbség a próbacsomagban beállÃtott zászlók között van. Ha válaszként RST csomag érkezik, a kapu besorolása zárt lesz, mÃg ha nem érkezik válasz, a besorolás nyitott|szűrt. Ha válaszként ICMP “nem elérhetÅ” (kód 3, tÃpus 1, 2, 3, 9, 10 vagy 13) hiba érkezik, a kapu jelölése szűrt lesz.

Ezeknek a letapogatásoknak a legnagyobb elÅnye, hogy könnyen átcsúsznak egyes nem−állapottartó tűzfalakon és csomagszűrŠútválasztókon. Másik elÅnyük, hogy némileg rejtettebbek, mint a hagyományok SYN letapogatás. Azért sokat ne várjunk − a legtöbb modern behatolásérzékelÅ (IDS) képes észlelni ezt a fajta letapogatást. Nagy hátrány, hogy nem minden rendszer követi szigorúan az RFC 793 elÅÃrásait. Számos rendszer RST csomagot küld vissza ezekre a letapogatásokra a kapu állapotától függetlenül. Emiatt az összes kapu zárt jelölést kap. A jelentÅsebb operációs rendszerek, melyek Ãgy tesznek: a Microsoft Windows, több CISCO eszköz, a BSDI és az IBM OS/400. Ennek ellenére a legtöbb Unix alapú operációs rendszer ellen használhatók ezek a letapogatások. Másik hátránya ezeknek a letapogatásoknak, hogy nemképesek különbséget tenni a nyitott és a szűrt kapuk között, Ãgy ezek a kapuk a nyitott|szűrtjelölést kapják.

−sA (TCP ACK letapogatás)

Ez a letapogatás teljesen eltér az elÅzÅekben tárgyaltaktól, mivel sosem határozza meg a nyitott (vagy a nyitott|szűrt) kapukat. Arra használható, hogy kikémleljük egy tűzfal szabályrendszerét, meghatározva hogy állapottartó vagy sem és hogy mely kapukat szűri.

Az ACK letapogatás során olyan csomagokat küldünk a célpont felé, melynek csak az ACK zászlóját állÃtjuk be (kivéve, ha a −−scanflags paramétert is használjuk). Szűrés nélküli rendszereknél mind a nyitott, mind a zárt kapuk RST csomagot küldenek vissza erre a próbára. Az Nmap ezeket a kapukat szűretlen jelzéssel látja el, Ãgy jelölve, hogy az ACK csomag eléri a kaput, de annak nyitott vagy zárt állapota nincs meghatározva. Azok a kapuk, melyek nem válaszolnak, vagy bizonyos ICMP hibaüzenetet (kód 3, tÃpus 1, 2, 3, 9, 10 vagy 13) küldenek vissza, szűrt jelölést kapnak.

−sW (TCP Window letapogatás)

A Window letapogatás megegyezik az ACK letapogatással. Az egyetlen különbség, hogy kihasználja egyes rendszerek TCP megvalósÃtásának jellegzetességét, Ãgy téve különbséget a nyitott és a zárt kapuk között, ahelyett hogy minden visszakapott RST csomag esetén a kaput szűretlennek jelölne. Ezt úgy éri el, hogy megvizsgálja a visszaküldött RST csomag Window szakaszát. Néhány rendszernél a nyitott kapu esetén a Window értéke pozitÃv, mÃg zárt kapunál nulla. Ãgy pozitÃv Window érték esetén a kapu nyitott, mÃg nulla Window érték esetén a kapu zárt jelölést kap.

Ez a letapogatás az interneten található rendszerek egy kis részének jellegzetességén alapul, Ãgy nem tekinthetÅ teljesen megbÃzhatónak. Azoknál a rendszereknél, melyek nem Ãgy működnek az összes kapu zárt állapotot fog jelezni. Természetesen lehetséges, hogy a célpontnak nincs egyetlen nyitott kapuja sem. Ha a legtöbb letapogatott kapu zárt, de néhány elterjedt kapu (például a 22, 25, 53) szűrt állapotú, a rendszer legalábbis gyanús. Alkalmanként a rendszerek teljesen ellentétesen viselkednek. Ha a letapogatás 1000 nyitott és 3 zárt vagy szűrt kaput jelez, akkor valószÃnűleg pont az a 3 kapu a nyitott.

−sM (TCP Maimon letapogatás)

A Maimon letapogatás a felfedezÅje, Uriel Maimon után kapta a nevét. Å a technikát a Phrack Magazine 49−es számában Ãrta le (1996 November). Az Nmap, mely két számmal késÅbb jelent meg, szintén ismeri ezt a technikát. Az eljárás ugyanaz, mint a NULL, FIN és Xmas letapogatásnál, csak itt FIN/ACK csomagot küldünk el. Az RFC 793 (TCP) szerint egy ilyen csomag beérkezésekor mind a nyitott, mind a zárt kapunka RST csomagot kell küldenie válaszként. Uriel észrevette, hogy sok BSD alapú rendszer nyitott kapuk esetén egyszerűen eldobja ezeket a csomagokat.

−−scanflags (Testreszabott TCP letapogatás)

Az igazán képzett Nmap felhasználóknak nem kell magukat a programba beépÃtett letapogatási tÃpusokra korlátozniuk. A −−scanflags paraméterrel saját letapogatási tÃpusokat tervezhetnek, tetszÅleges TCP zászlók használatával. Engedje szabadon a fantáziáját, hogy kitérhessen az olyan behatolásérzékelÅ rendszerek elÅl, amelyek gyártói csak átlapozták az Nmap leÃrását a szabályok megadásakor!

A −−scanflags paraméterezése történhet számmal (például 9 (PSH and FIN)) is, de a szimbolikus nevek használata sokkal könnyebb. Csak keverje össze az URG, ACK, PSH, RST, SYN és FIN zászlókat tetszÅleges kombinációban. Például a −−scanflags URGACKPSHRSTSYNFIN beállÃtja az összes zászlót, bár ez nem túl hasznos. A zászlók megadásának sorrendje nem lényeges.

A kÃvánt zászlók megadása mellet megadhatja a TCP letapogatás tÃpusát is (például −sA vagy −sF). Ezzel az alaptÃpussal meghatározhatja, hogy az Nmap hogyan értelmezze a válaszokat. Például a SYN letapogatásnál ha nem érkezik válasz, akkor a kapu állapota szűrt, mÃg a FIN letapogatásnál ugyanez nyitott|szűrt állapotot jelez. Az Nmap ugyanúgy viselkedik, mint az alap letapogatásnál, csak a próbacsomagban a megadott zászlókat fogja használni az alap letapogatás zászlói helyett. Ha nem ad meg alaptÃpust, a SYN letapogatást fogja használni.

−sI (Ãresjárati letapogatás)

Ez a fejlett eljárás egy igazi vakon végzett TCP letapogatást hajt végre a célállomáson (ez azt jelenti, hogy a saját IP cÃ- mérÅl semmilyen csomag nem lesz elküldve a célállomásra). Ehelyett kihasználjuk azt, hogy a zombi gépen megjósolható az IP töredezettségmezÅ sorszámgenerátorának következŠértéke és ezzel az oldaltámadással szerzünk információt a célgépen lévÅ nyitott kapukról. A behatolásérzékelÅ rendszerek úgy látják majd, hogy a letapogatás a zombi állomás felÅl érkezett (melynek élÅnek kell lennie és meg kell felelnie bizonyos követelményeknek). Ez az elbűvölÅ letapogatás túl bonyolult ahhoz, hogy ebben a leÃrásban részletesen is foglalkozhassunk vele, ezért Ãrtam egy részletes leÃrást róla, mely a https://nmap.org/idlescan.html cÃmen olvasható.

Amellett, hogy különösen rejtett, ezzel a letapogatással kihasználható a gépek közötti, IP alapú bizalmi viszony. A nyitott kapuk ebben az esetben a zombi gép nézÅpontjából láthatóak nyitottnak. Megpróbálhat letapogatni egy célállomást több olyan zombi használatával, melyekrÅl sejthetÅ, hogy a célpont megbÃzhatónak tekinti (útválasztó vagy csomagszűrÅ szabályok alapján).

A zombigép nevéhez kettÅsponttal elválasztva hozzáadhat egy kapuszámot is, ha le akarja tesztelni az IP ID változásait a zombigépen. Egyébként az Nmap a TCP visszhang próbakapuját (80) fogja használni.

−sO (IP protokoll letapogatás)

Az IP protokoll letapogatással meghatározható, hogy a célállomás mely IP protokollokat (TCP, ICMP, IGMP stb.) támogatja. Technikai szempontból ez nem igazán kapuletapogatás, mivel a TCP és UDP kapuszámok helyett az IP protokoll számokon megy végig. Ugyanúgy a −p paramétert használja, csak itt a kapu száma helyett a protokoll számát kell megadni, az eredményeket ugyanolyan formátumban adja vissza, mint a kapuletapogatások és ugyanazt a letapogató motort használja, mint a kapuletapogatás. gy elég közel áll a kapuletapogatáshoz, hogy ide tartozzon.

Amellett, hogy magában is hasznos, a protokoll letapogatáson látszik a nyÃlt forráskódú programok igazi ereje. Bár az alapötlet meglehetÅsen egyszerű, nem gondoltam, hogy bele kéne vennem a programba és nem is érkezett ilyen kérés felém. Aztán 2000 nyarán Gerhard Rieger fejében megfogalmazódott az ötlet, készÃtett egy nagyszerű kiegészÃtést, melyben megvalósÃtotta a letapogatást és elküldte az nmap−hackers levelezÅlistára. n beillesztettem az Nmap forrásfájába és másnap kiadtam egy új változatot a programból. Csak kevés kereskedelmi programnak vannak olyan lelkes felhasználói, akik megterveznék és tadnák a saját fejlesztéseiket!

A protokoll letapogatás az UDP letapogatáshoz hasonlóan működik. Ahelyett, hogy a kapuszámokat váltogatná az UDP csomagban, IP fejléceket küldözget, melyben a 8 bites protokollmezÅ változtatja. A fejlécek általában üresek, nem tartalmaznak adatot és egyáltalán nem felelnek meg a tesztelt protokollnak. Három kivétel van: A TCP, az UDP és az ICMP. Ezekhez a protokollokhoz létezik a megfelelÅ fejléc, mert egyrészt a legtöbb rendszer nem hajlandó egyébként elküldeni a csomagot, másrészt az Nmap rendelkezik az összeállÃtásukhoz szükséges tudással. Ahelyett, hogy az ICMP “kapu nem elérhetÅ” üzenetre várakozna, a protokoll letapogatás az ICMP protokoll nem elérhetŠüzenetre vár. Ha az Nmap bármelyik protokollnál bármilyen választ kap, akkor a protokoll nyitott jelölést kap. Ha egy ICMP “protokoll nem elérhetÅ” hiba érkezik (tÃpus 3, kód 2), akkor a protokoll zárt jelölést kap. Más ICMP hibaüzenetek (tÃpus 3, kód 1, 3, 9, 10 vagy 13) esetén a protokoll szűrt jelölést kap (bár ez azt bizonyÃtja, hogy ugyanakkor az ICMP protokoll nyitott). Ha néhány ismétlés után sem érkezik válasz, akkor a protokoll nyitott|szűrt jelölést kap.

−b (FTP ugráló letapogatás)

Az FTP protokoll egy érdekes lehetÅsége (RFC 959 [7] ) az úgynevezett megbÃzott (proxy) FTP kapcsolat. Ez lehetÅvé teszi a felhasználónak, hogy csatlakozzon egy FTP kiszolgálóhoz, majd utasÃtsa a kiszolgálót, hogy fájlokat küldjön egy harmadik kiszolgálónak. Ez a lehetÅség olyan sok visszaélésre alkalmas, hogy a legtöbb kiszolgáló nem is támogatja. Az egyik visszaélési lehetÅség, hogy az FTP kiszolgálót kapuletapogatásra lehet használni egy harmadik állomás ellen. Egyszerűen arra kell utasÃtani az FTP kiszolgálót, hogy küldjön el egy fájlt a célállomás minden egyes érdekes kapujára. A hibaüzenetek jelzik, hogy a kapu nyitott, vagy zárt. Ez egy jó módszer a tűzfalak megkerülésére, mivel a szervezetek FTP kiszolgálói általában a tűzfalakon belül vannak, hogy a többi állomásnak szabad hozzáférése legyen a fájlokhoz. Az Nmap a −b paraméteren keresztül támogatja az FTP ugráló letapogatást, melynek formátuma a következÅ: felhasználói név:jelszó@kiszolgáló:kapu. A kiszolgáló a kihasználni kÃvánt FTP kiszolgáló neve, vagy IP cÃme. Csakúgy, mint egy hagyományos URL−nél, itt is elhagyható a felhasználói név:jelszó páros, ha a névtelen bejelentkezés engedélyezett (felhasználó: anonymous jelszó:−wwwuser@). Szintén elhaygható a kapu megadása (a bevezetÅ kettÅsponttal együtt), ilyenkor az alapértelmezett FTP kaput (21) használja a program a kiszolgálón.

Ez a sérülékenység az Nmap 1997−es megjelenésekor széles körben elterjedt volt, de mára már nagyrészt javÃtották. Ennek ellenére még mindig találhatók sérülékeny FTP kiszolgálók, tehát megéri kipróbálni, ha már minden más kudarcot vallott. Ha egy tűzfal megkerülése a cél, tapogassa le a célhálózatot nyitott 21−es kaput után kutatva (vagy bármilyen FTP szolgáltatás után, ha az összes kaput vizsgálja változat ellenÅrzésse), azután próbálja meg az ugráló letapogatást ezek használatával. Az Nmap megadja, hogy az állomás sérülékeny−e ebbÅl a szempontból. Ha csak a nyomait szeretné eltakarni, akkor nem szükséges kizárólag a célhálózatban lévÅ gépekre korlátoznia magát. MielÅtt nekiállna sérülékeny FTP kiszolgálókat keresni az Interneten, jegyezze meg, hogy a rendszergazdák nem szeretik, ha a kiszolgálóikat ilyen célból próbálják kihasználni.

KAPU MEGHATÃROZÃS ÃS LETAPOGATÃSI SORREND

Az elÅzÅekben leÃrt letapogatási eljárások mellett az Nmap lehetÅséget biztosÃt arra, hogy meghatározza a letapogatni kÃvánt kapukat és a letapogatás sorrendjét (véletlenszerűen vagy sorban). Alapesetben az Nmap letapogatja az elsÅ 1024 kaput, valamint az nmap−services fájlban felsorolt kapukat és protokollokat.

−p (Csak a megadott kapu letapogatása)

Ezzel a paraméterrel megadhatja a letapogatni kÃvánt kapukat, Ãgy felülbÃrálhatja az alapértelmezést. Megadhatók egyedi kapuk és kaputartományok kötÅjellel elválasztva (pl. 1−1023). A tartomány kezdÅ− és/vagy záróértéke kimaradhat, ilyenkor az Nmap az 1−et vagy a 65535−öt fogja használni. Tehát a −p− paraméterben megadható az is, hogy a letapogatás az 1−65535 intervalumban történjen meg. A nullás kapu letapogatása is lehetséges, amennyiben külön megadja. Ha az IP protokoll letapogatást használja (−sO), akkor ez a paraméter a letapogatni kÃvánt protokoll számát adja meg (0−255).

Ha mind a TCP, mind az UDP kapukat letapogatja, külön megadhatja a protokollt a kapuszám elÅtti T: vagy U: minÅsÃtÅvel. A minÅsÃtÅ hatása addig tart, amÃg másikat nem ad meg. Például a −p U:53,111,137,T:21−25,80,139,8080 paraméter megadásával letapogatja az 53,111 és 137 UDP kapukat, majd a listán szereplÅ megfelelÅ TCP kapukat. Ha UDP és TCP letapogatást is akar végezni, meg kell adnia a −sU paramétert és még legalább egy TCP letapogatás tÃpusát (például −sS, −sF, or −sT). Ha nem ad meg protokoll minÅsÃtÅt, a kapuszámok minden protokoll listába bekerülnek.

A kapuk megadhatók azzal a nevükkel is, amellyel az nmap−services fájlban szerepelnek. A elnevezésekben használható mind a *, mind a ? helyettesÃtÅ karakter. Például ha le akarja tapogatni az FTP szolgáltatást, valamint az összes olyan kaput, melynek szolgáltatásneve http−vel kezdÅdik, adja meg a −p ftp,http* paramétert. Vigyázzon a parancsértelmezÅk kiterjesztéseire és tegye idézÅjelbe a −p utáni kifejezést, ha bizonytalan.

A kaputartományok bezárhatók szögletes zárójlebe. Ekkor a megadott tartományból csak azokat a kapukat tapogatja le, melyek szerepelnek az nmap−services fájlban. Például a −p [−1024] megadásával letapogathatja az nmap−services fájlban lévŠösszes kaput 1024−el bezárólag. Vigyázzon a parancsértelmezÅk kiterjesztéseire és tegye idézÅjelbe a −p utáni kifejezést, ha bizonytalan.

−F (Gyors letapogatás (kevesebb kapuval) )

Arra utasÃtja a programot, hogy csak az nmap−services fájlban (mely a program része) felsorolt kapukat tapogassa le (vagy a protokollokat, ha az −sO paramétert adja meg). Ez sokkal gyorsabb, mintha a célpont mind a 65535 kapuját letapogatnánk. Mivel ez a lista több, mint 1200 kaput tartalmaz, ezért az alapértelmezett TCP letapogatáshoz képest (1650−nél több kapu) nem sokkal gyorsabb. Akkor tapasztalhat jelentÅs sebesség növekedést, ha elkészÃti saját, testreszabott nmap−services fájlját a −−servicedb vagy a −−datadir paraméterekkel.

−r (Ne keverje a kapukat)

Alaphelyzetben az Nmap véletlenszerűen tapogatja le a kapukat (kivéve néhány elterjedten használt kaput, melyet elÅre vesz a sorban). Ez a keverés normál esetben kÃvánatos, de szükség esetén a −r paraméter használatával sorrendben is letapogathatja a kapukat.

SZOLGÃLTATÃS ÃS VÃLTOZAT ÃRZÃKELÃS

ÃllÃtsa rá az Nmap programot egy távoli állomásra és megtudhatja, hogy a 25/tcp, 80/tcp és az 53/udp kapuk nyitottak. Az nmap−services adatbázisa alapján kb. 2200 jól ismert szolgáltatás azonosÃtható, Ãgy az elÅbb felsorolt kapuk valószÃnűleg egy levelezÅ− (SMTP), web− (HTTP) és névkiszolgálóra (DNS) utalnak. Ez a lekérdezés általában pontos − az esetek jelentÅs részében a levelezÅkiszolgálók a 25−ös TCP kapun figyelnek. Ennek ellenére nem lehet csak erre alapozni a következtetéseinket! Az emberek gyakran futtatnak megszokott szolgáltatásokat furcsa kapukon.

Még ha az Nmap helyesen is következtet és a fent emlÃtett kiszolgálók valóban SMTP, HTTP és DNS kiszolgálók, ez akkor sem túl so információ. Ha a cége vagy az ügyfelei részére felmérést készÃt a sebezhetÅségekrÅl (vagy csak egy egyszerű hálózati leltárt készÃt), szüksége lehet a működÅ levelezÅ− és a DNS kiszolgáló tÃpusára és változatszámára. A pontos változatszám ismeretében sokkal könnyebb meghatározni, hogy az adott kiszolgáló mely sérülékenységekre érzékeny. A változat érzékelés segÃt kiderÃteni ezt az információt.

Miután valamelyik letapogatási módszer felderÃtette az elérhetÅ TCP és UDP kapukat, a változat érzékelÅ kivallatja azokat a rajtuk futó alkalmazásokról. Az nmap−service−probes adatbázis számos próbát és válaszkifejezést tartalmaz a szolgáltatások azonosÃ- tásához. Az Nmap megpróbálja meghatároznia szolgáltatás protokollját (pl. FTP, SSH, telnet, http), Az alkalmazás nevét (pl. ISC BIND, Apache httpd, Solaris telnetd), a szolgáltatás változatszámát, az állomás nevét, az eszköz tÃpusát (pl. nyomtató, útválasztó), az operációs rendszer családját (pl. Windows, Linux) és néhány kiegészÃtÅ részletet (pl. fut−e kapcsolatra váró X kiszolgáló, az SSH milyen protokollverziót használ, vagy a KaZaA felhasználói név). Természetesen a legtöbb szolgáltatás nem adja ki az összes információt. Ha az Nmap programot SSL támogatással fordÃtották, akkor kapcsolódik az SSL kiszolgálókhoz, hogy meghatározza a titkosÃtási réteg mögött található szolgáltatást. Ha RPC szolgáltatást talált, a program RPC “darálója” (−sR) automatikusan megpróbálja kiderÃteni az RPC program tÃpusát és változatát. Néhány UDP kapu nyitott|szűrt állapotban maradhat egy UDP letapogatás után, mivel a program nem tudja pontosan meghatározni az állapotát. A változat érzékelÅ megpróbál választ kicsalni ezekbÅl a kapukból (csakúgy, mint a nyitott kapukból) és siker esetén nyitottra változtatja a kapu állapotát. A nyitott|szűrt TCP kapukat hasonló módon kezeli. Jegyezze meg, hogy az Nmap −A paramétere más dolgok mellett a változat érzékelést is engedélyezi. A változat érzékelés működésérÅl, használatáról és paraméterezésérÅl a https://nmap.org/vscan/ cÃmen talál részletes leÃrást.

Ha az Nmap kap ugyan választ egy szolgáltatástól, de az adatbázis alapján nem tudja azonosÃtani, kinyomtat egy különleges ujjlenyomatot és egy URL−t. Ha biztos abban, hogy milyen szolgáltatás fut az adott kapun, a megadott cÃmen az ujjlenyomat segÃtségével megadhatja a szolgáltatás tÃpusát. Szánjon erre pár percet, hogy mindenki élvezhesse az Ãn felfedezésének eredményét. Ezeknek az adatoknak köszönhetÅen az Nmap kb. 3000 mintát ismer több, mint 350 protokollhoz.

A változat érzékelés a következÅ paraméterekkel engedélyezhetŠés vezérelhetÅ:

−sV (Változat érzékelés)

Engedélyezi a változat érzékelést az elÅbbiekben leÃrt módon. Emellett használhatja még a −A paramétert is, mely a változat érzékelés mellett más dolgokat is engedélyez.

−−allports (Ne hagyjon ki egy kaput sem a változat érzékelésbÅl)

Alapesetben az Nmap változat érzékelÅje átugorja a 9100/TCP kaput, mivel néhány nyomtató mindent kinyomtat, ami erre a kapura érkezik. Ez több oldal kinyomtatott http vagy SSL munkamenet kéréshez vezethet. Ez a viselkedés megváltoztatható, ha átÃrja vagy eltávolÃtja az Exclude irányelvet az nmap−service−probes fájlban, vagy ha megadja az −−allports paramétert, amellyel teljesen felülbÃrálhatja az Exclude irányelveket.

−−version−intensity (BeállÃtja a változat érzékelés erÅsségi szintjét)

Amikor változat érzékelést hajt végre (−sV), az Nmap egy sor próbát hajt végre, melyek mindegyikéhez egy−egy gyakoriság érték van rendelve 1 és 9 között. Az alacsonyabb számú próbák jól használhatók az általánosan használt szolgáltatások széles skálája ellen, mÃg a magasabb számúak ritkábban hasznosak. Ezzel a paraméterrel megadhatja, hogy mely próbák legyenek végrehajtva. Minél magasabb a szám, annál valószÃnűbb, hogy a szolgáltatás azonosÃtása pontosan sikerül. Azonban jó tudni, hogy a magasabb intenzitás hosszabb végrehajtást is jelent. A szintnek 0 és 9 közé kell esnie, az alapérték 7. Ha egy próba az nmap−service−probes fájlban egy kapuhoz van rendelve a ports irányelv alatt, akkor ezt a próbát az intenzitás beállÃtásától függetlenül végrehajtja a program. Ezzel biztosÃtható, hogy a nyitott 53−as kapukon mindig lefutnak a DNS próbák és a 443−as kapukon az SSl próbák stb.

−−version−light (Tapintatos mód engedélyezése)

Ez egy kényelmesebb megnevezése a −−version−intensity 2 paraméternek. Ezzel a móddal a változat érzékelés felgyorsÃ- tható, de a szolgáltatások azonosÃtása is bizonytalanabbá válik.

−−version−all (Minden próba végrehajtása)

A −−version−intensity 9 paraméter helyettesÃtése, mellyel minden kapun minde próbát elvégez a program.

−−version−trace (A változat érzékelés nyomkövetése)

Ennek a paraméternek a hatására az Nmap bÅséges hibakeresési információt nyomtat ki az éppen futó változat érzékelési próbáról. Ez egy részhalmaza a −−packet−trace paraméter által visszaadott információknak.

−sR (RPC letapogatás)

Ez az eljárás az Nmap legtöbb kapuletapogatási eljárásával együtt dolgozik. Veszi az összes nyitva talált TCP/UDP kaput és elárasztja Åket a SunRPC program NULL parancsaival hogy meghatározza, melyek az RPC kapuk és milyen programot futtatnak. Ãgy pontosan ugyanazokat az információkat szerezheti meg, melyeket az rpcinfo −p paranccsal, még akkor is ha a célpont tűzfal mögött van (vagy TCP burkoló védi). Az RPC letapogatáshoz jelenleg nem használhatók csalétkek. Ez a letapogatás automatikusan lezajlik, ha a változat érzékelést (−sV) engedélyezi. Mivel a változat érzékelés tartalmazza ezt a letapogatást és sokkal átfogóbb eredményt ad, ezért a −sR paraméterre ritkán van szükség.

OPERÃCIÃS RENDSZER ÃRZÃKELÃSE

Az Nmap egyik legjobban ismert tulajdonsága az operációs rendszerek távoli felismerése a TCP/IP verem ujjlenyomata alapján. Az Nmap egy sor TCP és UDP csomagot küld a célpont felé és gyakorlatilag a válaszok minden egyes bitjét kielemzi. Tesztek tucatjainak végrehajtása után − mint például a TCP ISN mintavételezés, a támogatott TCP beállÃtások, az IP ID mintavételezés és a kezdeti ablakméret ellenÅrzése − az Nmap összehasonlÃtja az eredményeket az nmap−os−db adatbázisban tárolt több, mint 800 ismert ujjlenyomattal és egyezés esetén kiÃrja az adott operációs rendszer részleteit. Minden ujjlenyomathoz tartozik egy kötetlen formátumú szöveges leÃ- rás az operációs rendszerrÅl és egy besorolás, mely megadja a gyártó nevét (pl. SUN), az alap operációs rendszert (pl. Solaris), az operációs rendszer genercióját (pl. 10) és az eszköz tÃpusát (általános célú, útválasztó, kapcsoló, játékkonzol stb.).

Ha az Nmap nem tudja kitalálni az operációs rendszer tÃpusát és a feltételek jók (pl. található legalább egy nyitott és egy zárt kapu), az Nmap megad egy webcÃmet, ahová elküdheti az ujjlenyomatot az operációs rendszer tÃpusával, feltéve ha biztos benne. Ezzel hozzájárulhat az ismert operációs rendszerek adatbázisának bÅvÃ- téséhez és segÃthet az Nmap programot még pontosabbá tenni mindenki számára.

Az operációs rendszer érzékelésének során számos olyan adatot is felhasznál a program, melyeket más folyamatok során már begyűjtött. Az egyik az üzemidÅ felmérése, mely a TCP idÅbélyeg paramétert használja (RFC 1323) annak kiderÃtésére, hogy az eszközt mikor indÃtották újra legutoljára. Ez csak azoknál az eszközöknél működik, melyek kiadják ezt az információt. A másik a TCP sorszám megjósolhatóságának osztályozása. Ez azt méri, hogy mennyire nehéz hamisÃtott TCP kapcsolatot felépÃteni a célponttal. Ez hasznos lehet a forrás IP cÃm alapú bizalmi kapcsolatokat (távoli bejelentkezés, tűzfalak, szűrÅk stb.) kihasználó támadások esetén a támadás valódi forrásának az elrejtésében. Ezeket a megtévesztéseket ma már ritkán használják, de elég sok rendszer sérülékeny velük szemben. Az aktuális bonyolultsági szám egy statisztikai mintavételezés alapján alakul ki és változhat. Ãltalában jobb az angol nyelvű szöveges osztályozást használni, mint például a âméltó kihÃvás (worthy challenge)” vagy az âegyszerűen vicc (trivial joke)”. EZek csak a bÅbeszédű (−v) üzemmód normál kimenetén jelennek meg. Ha a bÅbeszédű üzemmódot a −O paraméter mellett használja, az IP ID sorszám elÅállÃtásról is jelentést kap. A legtöbb eszköz a ânövekményes (incremental)” osztályba tartozik, ami azt jelenti, hogy minden egyes elküldött csomagnál növelik az IP fejléc ID mezÅjének értékét. Ez sebezhetÅvé teszi Åket néhány fejlett információ gyűjtési és megtévesztési támadással szemben.

Az operációs rendszer érzékelésének működésével, használatával és testreszabásával kapcsolatban a https://nmap.org/osdetect/ cÃmen talál egy leÃrást.

Az operációs rendszer érzékelése és vezérlése a következŠparaméterekkel lehetséges:

−O (Operációs rendszer érzékelésének engedélyezése)

Engedélyezi az operációs rendszer érzékelését a fentiekben leÃrt módon. Választhatja a −A paramétert is, mellyel az operációs rendszer érzékelése mellett néhány más dolgot is elvégezhet.

−−osscan−limit (Az operációs rendszer érzékelését csak az Ã- géretes állomásokra korlátozza)

Az operációs rendszer érzékelése sokkal hatékonyabb, ha legalább egy nyitott és egy zárt TCP kapu található. Ennek a paraméternek a hatására az Nmap csak azokon a célpontokon hajtja végre az operációs rendszer érzékelését, amelyek megfelelnek ennek a kritériumnak. Ezzel rengeteg idÅ megtakarÃ- tható, különösen ha −PN letapogatást hajt végre sok célponton. Ennek csak akkor van jelentÅsége, ha a −O vagy a −A paraméterrel engedélyezte az operációs rendszer érzékelését.

−−osscan−guess; −−fuzzy (Eredmények találgatása)

Ha az Nmap nem talál pontosan egyezÅ operációs rendszert, esetenként felkÃnálhat lehetséges közelÃtÅ eredményeket. Alaphelyzetben ennek a közelÃtÅ eredménynek nagyon közelinek kell lennie. Ezeknek a paramétereknek a hatására az Nmap sokkal agreszÃvebben próbálja kitalálni az operációs rendszer tÃ- pusát. Az Nmap ezután is jelzi, ha nem talált tökéletes egyezést és minden találgatás mellé megadja a valószÃ- nűséget is (százalékosan).

−−max−os−tries (Maximális próbálkozások száma)

Amikor az Nmap operációs rendszer érzékelést végez egy célponton és nem talál tökéletes egyezést, általában ismét tesz egy próbát. Alaphelyzet az Nmap ötször próbálkozik, ha a feltételek jók az ujjlenyomat ellenÅrzéshez és kétszer, ha nem jók. Ha alacsonyabb −−max−os−tries értéket ad meg (pl. 1), felgyorsÃthatja a folyamatot, de elmulaszthat egy olyan próbát, ami esetleg pontosan azonosÃthatja az operációs rendszert. Emellett egy magasabb érték több próbát tesz lehetÅvé, ha a feltételek kedvezÅek. Ez ritkán hasznos, kivéve ha az adatbázis bÅvÃtése céljából szeretne pontosabb ujjlenyomatot elÅállÃ- tani.

NMAP PARANCSFÃJL MOTOR (NMAP SCRIPTING ENGINE (NSE))

Az Nmap parancsfájl motor (NSE) egyesÃti az Nmap hatékony hálózatkezelését a Lua [8] könnyűsúlyú parancsnyelv sokoldalúságával, Ãgy kÃnálva számtalan lehetÅséget. A https://nmap.org/nse/ cÃmen bÅséges dokumentációt talál az NSE−rÅl (beleértve a programozói felületet is). Az NSE célja, hogy hatékony környezetet biztosÃtson az Nmap képességeinek kiterjesztéséhez és a felhasználók számára egyszerűbbé tegye testreszabott tesztek létrehozását. Az NSE felhasználási területei:

Kiterjesztett változat érzékelés (kategória version) â Bár az Nmap rendelkezik egy saját szolgáltatás− és változatérzékelÅ rendszerrel, mely hatékonyságában és működési körében páratlan, egy bonyolultabb próbákat igénylÅ szolgáltatás felderÃ- tésekor ez az erÅ nem használható ki. Például a Skype−Protocol 2−es változatának azonosÃtásához két független próbacsomagot kell elküldeni, melyre a beépÃtett rendszer nem képes. Egy egyszerű NSE parancsfájl végre tudja hajtani ezt a feladatot és frissÃteni tudja a kapukhoz tartozó szolgáltatások információit.

Károkozó érzékelés (kategóriák malware és backdoors) − Mind a támadók, mind a féregprogramok gyakran hagynak maguk után hátsó bejáratokat − például a levélszemetek küldÅi gyakran használnak szokatlan kapukon működÅ SMTP kiszolgálókat a leveleik továbbÃ- tására, vagy a betörÅk egyfajta FTP kiszolgálót használva próbálnak meg hozzáférni kritikus adatokhoz. Pár sor Lua kóddal ezek a rések könnyen felderÃthetÅk.

SebezhetÅség érzékelés (kategória vulnerability)− Az NSE képességeinek kihasználásával könnyen azonosÃthat olyan veszélyeket, mint például az alapértelmezett jelszavak, vagy az SMTP kiszolgálók levél−átjátszási képessége tetszÅleges tartományokból.

Hálózati felderÃtés és Információgyújtés (kategóriák safe, intrusive és discovery) â Egyrészt a parancsnyelv és a hatékony aszinkron hálózati programfelület, másrészt a korábbi letapogatások során begyűjtött információk segÃtségével az NSE lehetÅséget nyújt ara, hogy a célgépen futó szolgáltatásokhoz ügyfélprogramokat készÃtsen. Ezekkel az ügyfelekkel olyan információkat is begyűjthet, mint például az elérhetÅ NFS/SMB/RPC megosztások, egy IRC hálózaton lévÅ csatornák vagy az éppen bejelentkezett felhasználók száma.

A különbözÅ felhasználási formák miatt és a megfelelÅ parancsfájl kiválasztásának leegyszerűsÃtése érdekében minden parancsfájl tartalmaz egy mezÅt, mellyel a fenti kategóriák bármelyikébe (akár több kategóriába is) besorolható. A kategóriák és parancsfájlok kapcsolatának nyilvántartására egy script.db nevű fájl is telepÃtésre kerül a parancsfájlok mellett. Ãgy például ha egy géprÅl szeretné megállapÃtani, hogy fertÅzött−e valamilyen féregprogrammal, az Nmap által biztosÃtott egyik parancsfájl segÃtségével és az nmap −−script=malware [célpont] parancs lefuttatásával ezt könnyen kiderÃtheti. A version kategóriába sorolt parancsfájlok mindig lefutnak, beleértve a parancsfájl letapogatás kiválasztását is. A script.db fájl maga is egy Lua parancsfájl és a −−script−updatedb paraméteren keresztül frissÃthetÅ.

Minden NSE parancsfájl egy darab Lua kód, mely két szakaszból áll: egy teszt, hogy az adott parancsfájl lefuttatható−e egy megadott állomáson vagy kapun (ezek neve hostrule vagy portrule) és egy action szakasz, mely akkor fut le, ha az elÅzÅ teszt visszatérési értéke igaz. A parancsfájlok az Nmap által korábban összegyűjtött legtöbb információhoz hozzáférnek. Ezek minden állomásnál az IP cÃm, az állomás neve (ha elérhetÅ) és az operációs rendszer. Ha a parancsfájl célja egy kapu, akkor hozzáfér a kapu számához, a protokollhoz (tcp, udp vagy ssl), a kapu mögött futó szolgáltatás nevéhez és feltételesen a változat érzékeléssel megszerzett információkhoz. Az NSE parancsfájlok hagyományosan rendelkeznek egy nse kiterjesztéssel. Bár jelenleg nem szükséges követnie ezt a szokást, ez a jövÅben változhat. Az Nmap figyelmeztetni fogja, ha egy fájlnak más a kiterjesztése. Az NSE−rÅl további bÅséges dokumentációt találhat (beleértve a programozói felület leÃrását) a https://nmap.org/nse/ cÃmen.

−sC

végrehajt egy parancsfájl alapú letapogatást az alap paransfájl készlettel (egyenértékű a −−script=safe,intrusive paraméterrel

−−script

Lefuttat egy parancsfájl alapú letapogatást (mint az −sC) a kiválasztott parancsfájlokkal. A paraméterek lehetnek parancsfájl kategóriák, meghatározott parancsfájlok, parancsfájlokat tartalmazó könyvtárak, melyek a célpont ellen lesznek kipróbálva. Az Nmap a paramétereket elÅször kategóriáknak próbálja értelmezni, azután fájloknak vagy könyvtáraknak. Abszolút útvonalak használata egyértelmű, a relatÃv útvonalak keresési sorrendje az elsÅ találatig: −−datadir/; $(NMAPDIR)/; ~user/nmap/ (Windows alatt nem); NMAPDATADIR/ vagy ./. Ezen könyvtárak mindegyikében a scripts/ alkönyvtár is ki lesz próbálva. Az all paraméter megadásával az Nmap adatbázisában lévÅ valamennyi parancsfájl végrehajtódik.

Ha egy megadott könyvtárat megtalál, az Nmap betölti az összes NSE parancsfájlt (minden nse kiterjesztésű fájlt) a könyvtárból. A fájloknak nse kiterjesztéssel kell rendelkezniük. Az Nmap a parancsfájlok keresésekor nem vizsgálja meg az alkönyvtárakat. Ha egyedi fájlnevet adott meg, akkor nem kötelezŠa fájlnak nse kiterjesztéssel rendelkeznie.

Alaphelyzetben az Nmap parancsfájlok az Nmap adatkönyvtárának scripts alkönyvtárában találhatóak. A scripts/script.db adatbázisban tárolt paranscfájlok indexeltek. Az adatbázis tartalmazza az összes kategóriához tartozó összes parancsfájlt. Egy parancsfájl több kategóriához is tartozhat.

−−script−args=

Paramétereket adhat át az NSE parancsfájloknak. A paraméterek név=érték párokban kerülnek át a parancsfájlokhoz. Az átadott paraméterek egy Lua táblázatban lesznek tárolva és feldolgozva, melyhez valamennyi parancsfájl hozzáfér. A nevek karakterláncként lesznek kezelve (melyeknek alfanumerikus értékeknek kell lenniük) és a paraméter táblában kulcsként lesznek használva. Az értékek lehetnek karakterláncok vagy maguk is táblázatok (‘{’ és ‘}’ közé zárva. Az altáblázatok segÃtségével egyes parancsfájloknál felülbÃrálhatók a paraméterek (mondjuk ha minden parancsfájlhoz más felhasználói név/jelszó párost akar használni). Például átadhatók a következÅ, vesszÅvel elválasztott paraméterek: user=bar,password=foo, és anonFTP={password=nobody@foobar.com}. Ha egy parancsfájl paramétereit felül akarja bÃrálni, használja az altáblázat indexelésére a parancsfájl azonosÃtóját (id), mivel a parancsfájlok csak Ãgy szerezhetnek tudomást a különleges paramétereikrÅl.

−−script−trace

Ez a paraméter ugyanazt teszi, mint a −−packet−trace, csak egy ISO szinttel feljebb. Ha megadja ezt a aparamétert, akkor az összes, parancsfájl által generált kimenŠés bejövÅ forgalom nyomtatásra kerül. A megjelenÃtett információ tartalmazza a kommunikációs protokollt, a forrást, a célt és az átvitt adatot. Ha az átvitt adatok több, mint 5%−a nem nyomtatható, akkor a kimenet hexadecimális alakban jelenik meg.

−−script−updatedb

FrissÃti a parancsfájl adatbázist, mely a kategória−cimkék és a fájlnevek közti kapcsolatokat tárolja. Az adatbázis egy Lua parancsfájl, mely akkor lesz értelmezve, amikor a −−script paraméterben megadott kategóriák közül ki kell választani a szükséges parancsfájl készletet. Akkor kell lefutatni, amikor megváltozik egy parancsfájl kategória mezÅje, ha új parancsfájlokat adott hozzá a készlethez, vagy ha eltávolÃtott néhány parancsfájlt a scripts/ könyvtárból.

IDÅZÃTÃS ÃS TELJESÃTMÃNY

Az Nmap fejlesztésének legfontosabb szempontja a teljesÃtmény. Egy alapértelmezett letapogatás (nmap gépnév) egy helyi hálózaton lévÅ gépen nagyjából 0.2 másodpercig tart. Ez épp egy pislogásnyi idÅ, amely azonban egyre nÅ, ahogy növekszik a célpontként meghatározott gépek száma. Továbbá bizonyos letapogatási formák, mint például az UDP letapogatás, vagy a változat érzékelés számottevÅen megnövelik a letapogatás idÅtartamát. Ugyanilyen hatása van bizonyos tűzfal beállÃtásoknak, különösen ha korlátozták az egységnyi idÅ alatt kibocsátható válaszok számát. Bár az Nmap ezeknek a letapogatásoknak a felgyorsÃtására sok párhuzamosÃtást és fejlett eljárásokat használ, a felhasználó alapjaiban befolyásolhatja az Nmap működését. SzakértÅ felhasználók gondosan összeállÃtott Nmap parancsokkal rövid idÅ alatt megszerezhetik a számukra fontos információkat.

A letapogatási idÅ csökkenthetÅk a nem kritikus tesztek elhagyásával és az Nmap legfrissebb változatának telepÃtésével (gyakran történnek teljesÃtményt növelÅ változtatások). SzámottevÅ javulás érhetÅ el az idÅzÃtési paraméterek helyes megválasztásával is. Ezek a paraméterek az alábbiakban találhatóak.

Néhány paraméternél használható a time kiegészÃtés is. Alaphelyzetben ez milliszekundumban értendÅ, de az érték után Ãrt ‘s’, ‘m’ vagy ‘h’ karakterekkel megadhat másodperces, perces vagy órás idÅtartamot is. Például a −−host−timeout paraméternek átadott 900000, 900s és 15m értékek mind ugyanazt jelentik.

−−min−hostgroup ; −−max−hostgroup <érték> (A párhuzamosan letapogatható állomások száma)

Az Nmap képes kapuletapogatást és változat érzékelést végezni egyszerre több állomáson is. Az Nmap ezt úgy csinálja, hogy az IP tartományt csoportokra osztja és egyszerre tapogat le egy csoportot. Ãltalában a nagyobb csoportok hatékonyabbak. A hátránya, hogy az egyes állomásokhoz tartozó eredmények csak akkor érhetÅk el, ha végetért a teljes csoport letapogatása. Tehát ha az Nmap 50−es csoportmérettel lett elindÃtva, a felhasználó addig nem kap semmilyen eredményt (kivéve a bÅbeszédű üzemmód frissÃtési információit), amÃg az elsÅ 50 állomás letapogatása el nem készült.

Ennek a konfliktusnak a feloldására az Nmap egy kompromisszumos megoldást használ. Kezdésként csak egy 5 elembÅl álló csoportot hoz létre, Ãgy az elsÅ eredmények gyorsan megérkeznek. Ezután a csoportméretet folyamatosan növeli, akár 1024−ig. A kezdeti csoportméret pontos értéke a megadott paraméterektÅl függ. A hatékonyabb működés érdekében az Nmap nagyobb csoportokat hoz létre az UDP letapogatásoknál, illetve a csak néhány TCP kaput érintÅ letapogatásoknál.

Ha a −−max−hostgroup paraméterben megadta a maximális csoportméretet, az Nmap ezt nem fogja túllépni. Ha megadja a −−min−hostgroup paramétert, az Nmap megpróbálja a csoportméretet efölött tartani. Az Nmap kialakÃthat kisebb csoportot is a megadottnál, ha nem áll rendelkezésre elegendŠállomás a megadott minimális csoportméret létrehozásához. Megadható mindkét határérték is, hogy a csoportméret egy meghatározott sávban maradjon, de erre ritkán van szükség.

Ezeknek a paramétereknek nincs hatásuk a letapogatásnak abban a részében, mikor még csak az állomások felderÃtése történik. Ebbe beletartozik az egyszerű visszhang letapogatás is(−sP). Az állomások felderÃtése mindig nagy csoportokban történik a sebesség és a pontosság növelésének érdekében.

Ezeknek a paramétereknek az elsÅdleges haszna egy megfelelÅ méretű minimális csoprt létrehozása, Ãgy a teljes letapogatás gyorsabban lefut. Egy megszokott választás a 256−os csoport, Ãgy egy hálózat C osztályú blokkokban tapogatható le. Sok kaput tartalmazó letapogatásnál ezt a számot nem célszerű túllépni. Ha a letapogatás csak néhány kapura korlátozódik, a csoportméret akár 2048−ig (vagy tovább) is növelhetÅ.

−−min−parallelism ; −−max−parallelism (Párhuzamos próbák beállÃtása)

Ezekkel a paraméterekkel meghatározható, hogy az állomások egy csoportja felé párhuzamosan hány próba küldhetÅ. Ez a kapuk letapogatására és az állomások felderÃtésér egyaránt vonatkozik. Alapesetben az Nmap a hálózat teljesÃtménye alapján kiszámÃtja az ideális − de folyton változó − párhuzamosság mértékét. Ha az átvitel során csomagvesztés alakul ki, az Nmap lassÃt és kevesebb próbát küld ki. Az ideális próbaszám a hálózat minÅségének javulása alapján lassan emelkedik. Ezekkel a paraméterekkel egy minimum és egy maximum határt szabhat ezeknek az értékeknek. Ha a hálózat megbÃzhatatlannak bizonyul, a párhuzamosság értéke akár 1−re is csökkenhet, mÃg tökéletes feltételek esetén a párszázas értéket is elérheti.

A legáltalánosabb felhasználás, mikor a −−min−parallelism értékét egynél magasabbra állÃtják, hogy felgyorsÃtsák a gyengébb teljesÃtményű állomások vagy hálózatok letapogatását. Ezzel a paraméterrel eléggé kockázatos játszani, mert egy túl magas érték ronthatja a pontosságot. Ennek a paraméternek az állÃtásával korlátozzuk az Nmap azon képességét, hogy a hálózat paraméterei alapján dinamikusan szabályozza a párhuzamos működést. A 10−es érték elég jó lehet, de érdemesebb ezt a paramétert csak a legvégsÅ esetben beállÃtani.

A −−max−parallelism paraméter szintén beállÃtható 1−re, ezzel megakadályozható, hogy az Nmap egyszerre egynél több próbát küldjön a célpont felé. Ez jól használható a −−scan−delay paraméterrel együtt (lásd késÅbb), bár ez utóbbi önmagában is jól használható.

−−min−rtt−timeout , −−max−rtt−timeout , −−initial−rtt−timeout (Próbák érvényességi ideje)

Az Nmap kezel egy futó idÅzÃtÅt annak meghatározására, hogy mennyi ideig várjon egy próba esetén a válaszra, mielÅtt feladná vagy újra megpróbálná. Ennek a kiszámÃtása azok alapján történik, hogy az elÅzÅ próbákra mennyi idÅ alatt érkezett válasz. Ha a hálózati késleltetés jelentÅs és folyton változik, ez az érték akár néhány másodpercre is nÅhet. Az érték indulhat egy magasabb szintrÅl is és egy nem válaszoló állomás esetén ezen a szinten is marad.

Az alapértelmezettnél alacsonyabb −−max−rtt−timeout és −−initial−rtt−timeout érték jelentÅsen lerövidÃti a letapogatás idejét. Ez különösen igaz a visszhang nélküli (−PN) letapogatásoknál és az erÅs tűzfallal védett hálózatoknál. Azonban nem szabad túl agresszÃven gondolkodni. Túl alacsony értéknél a letapogatási idÅ meg is nÅhet, mivel a próbák ideje lejár és ismétlésre kerülnek, mialatt az elÅzÅ próbákra adott válaszok még úton vannak visszafelé.

Ha az összes állomás egy helyi hálózaton található, 100 milliszekundum −−max−rtt−timeout érték eléggé agresszÃv. Ha menet közben útválasztó is található, érdemesebb elÅször az ICMP ping eszközzel, vagy más csomagösszeállÃtó programmal (például hping2) letesztelni a hálózat minÅségét. Válassza ki 10 csomagból a leghosszabb válaszidejűt. Az −−initial−rtt−timeout értéke lehet ennek a duplája, a −−max−rtt−timeout pedig a három− vagy négyszerese. A maximum RTT értékét általában nem érdemes 100 milliszekundumnál kisebbre és 1 másodpercnél nagyobbra választani.

A −−min−rtt−timeout egy ritkán használt paraméter, de hasznos lehet, ha a hálózat annyira megbÃzhatatlan, hogy az Nmap alapértékei is túl agresszÃvnek bizonyulnak.

−−max−retries (Hányszor küldje újra egy kapura a letapogatási próbát)

Ha az Nmap nem kap választ aegy letapogatási próbára, ez jelentheti azt, hogy a kaput tűzfallal szűrik, vagy a válasz elveszett a hálózatban. De jelentheti azt is, hogy a kapu forgalma limitált és átmenetileg nem tud válaszolni. Ãgy az Nmap ismét elküldi a próbát. Ha az Nmap gyenge hálózati teljesÃtményt érzékel, ezt többször is megismételheti mielÅtt feladná a próbálkozást. Bár ez javÃtja a pontosságot, de egyben elnyújtja a letapogatás idejét is. Ha a teljesÃtmény fontos szempont, a letapogatás felgyorsÃtható az újrapróbálkozások számának korlátozásával. Megadhat akár −−max−retries 0 értéket is, hogy megakadályozza az újrapróbálkozást, azonban ez ritkán ajánlott.

Az alapérték (ha nem használ −T sablont) 10 ismétlés. Ha a hálózat megbÃzható és a célállomás forgalmát nem szabályozták, az Nmap általában csak egyszer ismétli meg a próbát. Ãgy a legtöbb célpont letapogatására nincs hatással, ha a −−max−retries értékét például 3−ra csökkenti. Ilyen alacsony értékek csak a lassú (korlátozott) célállomások letapogatását gyorsÃtják fel. Mivel adatokat veszÃthet azzal, ha az Nmap korábban feladja egy kapu letapogatását, ezért hasznosabb a −−host−timeout paraméter idÅzÃtésének lejártát megvárni és elveszteni a célponttal kapcsolatos valamennyi adatot, mint hiányos adatokkal dolgozni.

−−host−timeout (Lassú célpontoknál ennyi idÅ után feladja a próbálkozást)

Néhány állomás letapogatása hosszú idÅ vesz igénybe. Ezt okozhatja gyenge vagy megbÃzhatatlan hálózati eszköz vagy program, a forgalom szabályozása, vagy egy szigorú szabályokkal rendelkezÅ tűzfal. A letapogatott állomások leglassabb néhány százaléka emésztheti fel a letapogatási idÅ nagyrészét. Néha jobb csökkenteni az idÅveszteséget és átugrani az ilyen célpontokat már az elején. Adja meg a −−host−timeout paraméterben azt a maximális idÅt, amennyit hajlandó egy−egy állomás válaszára várni. Hasznos lehet a 30m beállÃtás, Ãgy az Nmap nem tölt fél óránál többet egy állomás vizsgálatával. Mivel ezalatt az Nmap más állomásokat is vizsgálni tud, ezért ez a fél óra nem tekinthetÅ teljes veszteségnek. Ha egy állomásnak lejárt az idÅzÃtése, az Nmap kihagyja a listából. Nen készül kapulista, nincs operációs rendszer felderÃtés és változat érzékelés sem.

−−scan−delay ; −−max−scan−delay (A próbák közti késleltetés)

Ezzel a paraméterrel utasÃthatja az Nmap programot, hogy a célpont felé küldendÅ próbák között a megadott idÅtartamot várjon. Ez különösen hasznos olyan célpontok esetében, amelyeknek forgalma szabályozott. A Solaris állomások (sok mással egyetemben) például az UDP letapogatási próbákra másodpercenként csak egy ICMP választ küldenek. Minden további elküldött próba csak veszteség. A −−scan−delay értékének 1s−os beállÃtásával az Nmap lelassÃtható erre a sebességre. Az Nmap megpróbálja érzékelni a forgalomszabályzást és pontosan beállÃtani a próbák közti késleltetést, azonban nem okoz gondot az érték kézzel történÅ megadása sem.

Amikor az Nmap növeli a próbák közti késleltetést, hogy megbirkózzon a forgalomszabályzással, a letapogatás drámaian lelassul. A −−max−scan−delay paraméterrel megadhatja a két próba közti legnagyobb megengedett késleltetést. Ha ezt az értéket túl alacsonyra választja, az feleslegesen újraküldött csomagokat generál, ami egy szigorú forgalomkorlátozással működŠállomásnál kihagyott kapukhoz vezethet.

A −−scan−delay paraméter másik felhasználása a küszöbérték figyelés alapján működÅ behatolás érzékelŠés megelÅzÅ rendszerek (IDS/IPS) megtévesztése.

−−defeat−rst−ratelimit

Sok állomás hosszú késleltetésű forgalomszabályzást használ a kiküldhetÅ ICMP hibaüzenetek (például kapu nem elérhetÅ) mennyiségének korlátozására. Néhány rendszer ugyanilyen korlátozásokat használ az RST (reset) csomagok esetébenis. Ez drámaian lelassÃtja az Nmap működését, mivel megpróbál alkalmazkodni ehhez a korlátozáshoz. A −−defeat−rst−ratelimit paraméterrel utasÃthatja az Nmap programot, hogy hagyja figyelmen kÃvül az ilyen korlátozásokat (például a SYN letapogatásnál, mely a nem válaszoló kapukat nem nyitott állapotúként kezeli).

Ennek a paraméternek a használata csökkenti a pontosságot, hiszen néhány kapu elérhetetlennek bizonyul, mivel az Nmap nem vár eléggé sokáig a korlátozott RST válaszra. Egy SYN letapogatásnál a válasz nélküli kapuk jelölése szűrt lesz ahelyett, hogy az RST csomag megvárásával zárt jelölést kapna. Ez a paraméter hasznos lehet akkor, ha csak a nyitott kapuk érdekesek és nem kell különbséget tenni a zárt és a szűrt kapuk között.

−T (IdÅzÃtési sablon)

Bár az elÅzÅekben tárgyalt idÅzÃtési paraméterek eléggé hatékonyak és eredményesek, de néhány felhasználó túl bonyolultnak találhatja Åket. Ráadásul a megfelelŠértékek kiválasztása gyakran hosszabb idÅ igényel, mint az optimalizálni kÃvánt letapogatási művelet maga. Az Nmap felkÃ- nál egy egyszerűbb megközelÃtést is hat idÅzÃtési sablon segÃ- tségével. Ezeket megadhatja a −T paraméterrel és a számukkal (0â5) vagy a nevükkel. A sablonok nevei: paranoid (0), trükkös [sneaky]) (1), udvarias [polite] (2), normál [normal] (3), agresszÃv [aggressive] (4) és rült [insane] (5). Az elsÅ kettÅ a behatolásérzékelÅk megtévesztésére szolgál. Az udvarias mód lassú letapogatást végez kevesebb sávszélességet, valamint a célállomáson kevesebb erÅforrást használva. A normál mód az alapértelmezett, Ãgy a −T3 paraméter megadása semmilyen változást nem idéz elÅ. Az agresszÃv mód felgyorsÃtja a letapogatást azt feltételezve, hogy gyors és megbÃzható hálózatot használ. Végül az Årült mód azt feltételezi, hogy egy különösen gyors hálózatot használ és a sebesség érdekében hajlandó feláldozni valamennyit a pontosságból.

Ezekkel a sablonokkal megadható, hogy a letapogatás mennyire legyen agresszÃv, de meghagyja a lehetÅséget az Nmap programnak, hogy az idÅzÃtéseket maga álltsa be. A sablonok ezen kÃvül elvégeznek néhány olyan sebesség beállÃtást, melyek önálló paraméterként jelenleg nem adhatók meg. Például a −T4 paraméter megakadályozza, hogy a dinamikusan változó letapogatásikésleltetés a TCP kapukon meghaladja a 10 milliszekundumot, mÃg a −T5 paraméter ugyanezt az értéket 5 milliszekundumra korlátozza. A sablonok mellett továbbra is használhatóak az egyedi idÅzÃtési paraméterek és ezek minden esetben felülbÃrálják a sablonokban beállÃtott alapértékeket. Modern és megbÃzható hálózatok letapogatása esetén ajánlott a −T4 paraméter használata. Tartsa meg ezt a paramétert még akkor is, ha egyedi idÅzÃtési paramétereket használ, Ãgy kihasználhatja a sablonban lévÅ kisebb extra optimalizációt is.

Ha tisztességes szélessávú vagy ethernet kapcsolatot használ, javasolt a −T4 paraméter állandó használata. Néhányan szeretik használni a −T5 paramétert, ám ez sok esetben túl agresszÃv lehet. Vannak akik a −T2 paramétert szeretik használni, mert azt gondolják, hogy Ãgy kisebb valószÃnűséggel döntik romba a célpontot, vagy mert magukat általában udvarias embernek gondolják. Åk azonban gyakran nem veszik észre, hogy a −Tpolite valójában milyen lassú. Ez a letapogatás tÃzszer hosszabb is lehet, mint egy alapértelemeztt. Az alapértelmezett idÅzÃtésnél (−T3) ritkán fordulnak elŠösszeomlások vagy sávszélesség problémák, ezért vatoss letapogatásnál célszerű ezt használni. Ezeknek a problémáknak a csökkentésére sokkal alkalmasabb a változat érzékelés elhagyása, mint az idÅzÃtési paraméterek állÃtgatása.

Bár a −T0 és −T1 paraméterek hasznosak a behatolásérzékelÅk megtévesztésére, de sok célgép vagy kapu esetén a letapogatási idÅ különösen elnyújtják. Ilyen hosszú letapogatások esetén hasznosabb az idÅzÃtési paraméterek kézzel történÅ beállÃtása, mint a −T0 és −T1 paraméterekhez tartozó konzerv értékek használata.

A T0 fÅ működési elve a letapogatások sorbaállÃtása, Ãgy egyszerre csak egy kaput tapogat le és a minden próba után vár 5 percet. A T1 és T2 beállÃtásai hasonlóak, de a próbák között csak 15 másodpercet, illetve 0.4 másodpercet várnak. A T3 az Nmap alapértelmezett beállÃtása, mely már használja a párhuzamos működést is. A T4 paraméter megfelel a −−max−rtt−timeout 1250 −−initial−rtt−timeout 500 −−max−retries 6 beállÃtásoknak és a TCP letapogatási késleltetést 0.01 másodpercre állÃtja. A T5 megfelel a −−max−rtt−timeout 300 −−min−rtt−timeout 50 −−initial−rtt−timeout 250 −−max−retries 2 −−host−timeout 15m beállÃtásoknak és a TCP letapogatási késleltetést 5 milliszekundumra állÃtja.

TÅ°ZFAL/IDS MEGKERÃLÃS ÃS BECSAPÃS

Az Internet úttörÅinek szeme elÅtt egy teljesen nyitott hálózat lebegett, egy univerzális IP cÃmtartománnyal, melyben bárki bárkivel kapcsolatot létesÃthet. Itt bármely állomás információt kérhet és adhat bármely állomásnak. Az emberek a munkahelyükrÅl is elérhetik az otthoni rendszereiket, beállÃthatják a légkondicionálót, vagy kinyithatják az ajtó egy korán érkezett vendég elÅtt. Azonban a cÃmtartomány szűkössége és bizonyos biztonsági megfontolások miatt ennek a látomásnak a megvalósÃtása nehézkessé vált. Az 1990−es évek elején a cégek tűzfalakat kezdtek telepÃteni azzal a kifejezett szándékkal hogy az információ szabad áramlását akadályozzák. Nagyméretű hálózatokat kerÃ- tettek le az InternetrÅl alkalmazás szűrÅkkel, hálózati cÃmfordÃ- tókkal és csomagszűrÅkkel. Az információ szabad áramát szigorúan szabályozott csatornákba kényszerÃtették.

A hálózati akadályok, mint például a tűzfalak nagymértékben megnehezÃtik egy hálózat felderÃtését. Nehezebbé teszik a hétköznapi hálózati felderÃtést, mivel éppen ebbÅlk a célból tervezik Åket. Mindezek ellenére az Nmap számos lehetÅséget kÃnál az ilyen komplex hálózatok megértéséhez és a szűrÅk működésének ellenÅrzéséhez. Arra is lehetÅséget biztosÃt, hogy bizonyos gyengén kivitelezett védelmeket meg tudjunk kerülni. Az egyik legjobb módszer a saját hálózat viselkedésének megértésére, ha megpróbálja legyÅzni azt. Helyezze magát a támadó szemszögébe és próbáljon ki néhány technikát ebbÅl a fejezetbÅl a saját hálózata ellen. IndÃtson el egy FTP ugráló letapogatást, egy üresjárati letapogatást, csomagtöredék alapú támadást vagy próbáljon alagutat létrehozni egy saját proxy kiszolgálón keresztül.

Hogy tovább korlátozzák a hálózati aktivitást, a társaságok egyre gyakrabban ellenÅrzik a hálózati forgalmat behatolásérzékelÅ rendszerekkel (IDS). Az összes nagyobb ilyen rendszer olyan szabálykészlettel érkezik, mely képes érzékelni az Nmap letapogatásait, mivel az ilyen letapogatások általában egy közelgÅ támadás elÅjelei. A legtöbb ilyen terméket azóta átalakÃtották behatolás megelÅzÅ rendszerré (IPS), mivel képesek blokkolni a gyanúsnak Ãtélt forgalmat. A hálózati rendszergazdák és az IDS rendszerek szállÃtóinak nagy bánata, hogy a csomagok egyszerű analizálásával nagyon nehéz felismerni a rossz szándékot. A kellÅ türelemmel és szakértelemmel rendelkezÅ támadók az Nmap egyes paramétereinek a segÃtségével könnyen megkerülhetik az IDS rendszereket. Ezalatt a rendszergazdáknak meg kell küzdeniük a rengeteg téves jelzéssel, ahol az ártatlan forgalom könnyen válthat ki riasztást vagy okozhatja a forgalom blokkolását.

IdÅnként emberek azt javasolják, hogy az Nmap ne biztosÃtson lehetÅséget a tűzfalak megkerülésére, vagy az IDS rendszerek megtévesztésére. Azzal érvelnek, hogy ezeket sokkal inkább fogja egy támadó rossz szándékkal használni, mint egy rendszergazda a biztonság növelésére. Ezzel a logikával az a probléma, hogy a támadók akkor is ezeket a módszereket fogják használni, legfeljebb más eszközt fognak használni, vagy maguk Ãrják bele azokat az Nmap programba. Eközben a rendszergazdák egyre nehezebben fogják tudni ellátni a munkájukat. Sokkal jobb védekezés egy modern, folyamatosan javÃtott FTP kiszolgálót használni, mint egy FTP ugráló letapogatást megvalósÃtó program terjesztését megakadályozni.

Nincs varázsfegyver (vagy Nmap paraméter) a tűzfalak és IDS rendszerek felismerésére és érzékelésére. Ehhez tudás és tapasztalat szükséges. Egy ilyen témájú oktatóanyag meghaladja ennek a leÃrásnak a kereteit, Ãgy csak a kapcsolódó paraméterek felsorolására és működésük rövid leÃrására szorÃtkozunk.

−f (csomagok tördelése); −−mtu (a megadott MTU érték használata)

Az −f paraméter használatakor a megadott letapogatást (beleértve a visszhang letapogatást is) az Nmap apróra tördelt IP csomagokkal hajtja végre. Az alapötlet az, hogy osszuk el a TCP fejlécet több csomagra, Ãgy nehezÃtve meg a csomagszűrÅk, behatolás érzékelÅk és más zavaró eszközök dolgát a tevékenységünk felismerésében. Azonban legyen óvatos! Néhány programnak gondot jelent az ilyen apró csomagok kezelése. A jó öreg Sniffit szaglászóprogram az elsÅ töredék vételekor azonnal szegmentációs hibát okoz. Ha egyszer adja meg ezt a paramétert, az Nmap 8 bájtos vagy kisebb darabokra tördeli a csomagokat az IP fejléc után. Ãgy egy 20 bájtos TCP fejlécet 3 csomagra oszt fel, 2 csomag 8 bájtot, egy csomag pedig a maradék 4 bájtot fog szállÃtani. Természetesen minden darab tartalmaz egy IP fejlécet is. Ha ismét megadja az −f paramétert, akkor 16 bájtos töredékeket fog használni (csökkentve a töredékek számát). De megadhat saját eltolási értéket is az −−mtu paraméter használatával. Ne használja egyszerre az −f és az −−mtu paramétert. Az eltolás értékének mindig oszthatónak kell lennie nyolccal. MÃg egyes csomagszűrÅkön és tűzfalakon nem csúsznak át a töredezett csomagok (ilyen például a Linux rendszermag bekapcsolt CONFIG_IP_ALWAYS_DEFRAG paramétere, mely sorba állÃtja a töredékeket), addig egyes eszközök nem engedhetik meg ezt a teljesÃtmény csökkenést, Ãgy tiltják ezt a lehetÅséget. Ismét más rendszerek azért nem engedélyezik ezt, mert a töredékek más−más útvonalon érkezhetnek a hálózatba. Néhány forrásrendszer a rendszermagon belül állÃtja össze a kimenÅ csomagtöredékeket. Erre példa a Linux iptables kapcsolatkövetési modulja. Hogy biztos lehessen abban, hogy a kimenÅ csomagok töredezettek, futtasson a letapogatással együtt egy szaglászót is, mint például a Wireshark. Ha az ön operációs rendszer ilyen problémákat okoz, próbálja ki a −−send−eth paramétert, Ãgy kikerülheti az IP réteget és nyers ethernet kereteket küldhet el.

−D (Letapogatás álcázása csalikkal)

Végrehajt egy letapogatást csalik használatával, Ãgy a célpont azt érzékeli, hogy a csaliként megadott állomások is letapogatással próbálkoznak. Ãgy az IDS rendszere egyidÅben 5−10 letapogatást is érzékel, de nem tudja eldönteni, melyik a valós IP cÃm és melyik az ártatlan csali. Bár ezek legyÅzhetÅek útválasztón keresztüli nyomkövetéssel, a válasz eldobásával és más aktÃv eljárásokkal, de általánosságban ez egy jó mödszer a saját IP cÃm elrejtésére.

A csalikat listáját vesszÅvel kell elválasztani. KiegészÃ- tésként használhatja a ME paramétert a csalik listájában, amely a saját IP cÃmét jelenti. Ha a ME paramétert a hatodik vagy késÅbbi pozÃcióban használja, a legtöbb letapogatás érzékelÅ (mint például a Solaris Scanlogd) valószÃnűleg egyáltalán nem fogja megjelenÃteni az IP cÃmét. Ha nem használja a ME paramétert, az Nmap véletlen pozÃcióba teszi az IP cÃmét. Használhatja az RND paramétert, Ãgy véletlenszerű, nem fenntartott IP cÃmeket generálhat, vagy az RND: paramétert, Ãgy a −nak megfelelÅ mennyiségű IP cÃmet kap.

Jegyezze meg, hogy a megadott csaliknak élŠállomásoknak kell lenniük, különben véletlenül SYN elárasztásnak teheti ki a célpontokat. Ráadásul eléggé könnyű kitalálni a támadó kilétét, ha az IP cÃmek közül csak egy él a hálózaton. Célszerűbb nevek helyett IP cÃmeket használni (Ãgy a csalik hálózatában lévÅ névszerverek naplóiban nem jelenik meg az Ãn IP cÃme).

A program a csalikat mind a kezdeti visszhang letapogatásnál (az ICMP, SYN, ACK vagy bármi más használatakor) mind a késÅbbi kapuletapogatásoknál használja. Szintén használja a csalikat a távoli ooperációs rendszer felderÃtésekor (−O). Nem használ csalikat a változat érzékeléskor és a TCP kapcsolódási letapogatásnál.

Nem érdemes túl sok csalit használni, mivel lelassÃthatja a letapogatást és ronthatja a pontosságot. Ezen kÃvül néhány szolgáltató kiszűri a hamisÃtott csomagokat, bár a legtöbb nem foglalkozik velük egyáltalán.

−S (Hamis forráscÃm)

Néhány esetben az Nmap nem tudja meghatározni az Ãn forráscÃ- mét (ilyenkor az Nmap figyelmeztetŠüzenetet küld). Ilyenkor az −S paraméter után adja meg annak a hálózati illesztÅnek az IP cÃmét, amelyen keresztül a csomagokat küldeni szeretné.

Ennek a paraméternek egy másik lehetséges használata, hogy amikor a célponttal elhiteti, hogy valaki más próbálja meg letapogatni. Képzelje el, amikor egy cég azt látja, hogy egy versenytársa próbálja meg letapogatni! Az ilyen használathoz általában szükség van az −e és a −PN paraméterek használatára is. Jegyezze meg, hogy ilyenkor semmilyen választ nem fog kapni (azok a hamisÃtott feladóhoz továbbÃtódnak), Ãgy az Nmap sem tud használható jelentést készÃteni.

−e (Megadott illesztÅ használata)

Megadja, hogy az Nmap melyik illesztÅt használja a csomagok küldésére és fogadására. Az Nmap ezt automatikusan is képes érzékelni, de meg is adhatja, ha ez nem történik meg.

−−source−port ; −g (A forráskapu számának hamisÃtása)

Az egyik meglepÅen elterjedt hiba, hogy a forráskapu alapján bÃ- znak meg egyes hálózati forgalmakban. Könnyű megérteni, miért is van ez Ãgy. Egy rendszergazda szeretne beállÃtani egy új, csillogó tűzfalat. Azonban a beüzemelés után a felhasználók elárasztják a panaszaikkal, mivel a programjaik többé nem működnek. Különösen a névfeloldással lehetnek problémák, mivel a külsÅ hálózatból érkezÅ UDP DNS válaszok többé nem tudnak belépni a belsÅ hálózatba. Az FTP egy másik szokványos példa. AktÃv FTP átviteleknél a kiszolgáló megpróbál visszafelé felépÃteni egy kapcsolatot az ügyfél által kért fájl átviteléhez.

Ezekre a problémákra léteznek biztonságos megoldások, akár alkalmazásszűrÅk, akár protokoll feldolgozó tűzfalmodulok formájában. Sajnos vannak könnyebb, de kevésbé biztonságos megoldások is. Felismervén, hogy a DNS válaszok az 53−as kapuról, az aktÃv FTP kapcsolatok pedig a 20−as kapuról érkeznek, a legtöbb rendszergazda beleesik abba a csapdába, hogy egyszerűen engedélyezi ezekrÅl a kapukról a bejövÅ forgalmat. Gyakran azt feltételezik, hogy a támadók nem ismerik fel és nem használják ki ezeket a réseket. Máskor úgy gondolják, hogy ez csak ideiglenes lesz, amÃg egy biztonságosabb megoldást nem találnak. Aztán elfelejtkeznek róla.

Ãm nemcsak a túlterhelt rendszergazdák esnek ebbe a csapdába. Számos termék érkezik ilyen gyenge szabályokkal. Különösen a Microsoft bűnös ebben a körben. A Windows 2000 és Windows XP rendszerekkel szállÃtott IPsec szűrÅ tartalamaz egy hallgatólagos szabályt, mely beenged minden TCP és UDP forgalmat, mely a 88−as forráskapuról érkezik (Kerberos). Egy másik, jól ismert eset volt a Zone Alarm személyi tűzfalakban a 2.1.25−ös változatig meglévÅ hiba, mely beengedett minden UDP forgalmat az 53−as (DNS) vagy a 67−es (DHCP) forráskapukról.

Ezeknek a hibáknak a kihasználásához az Nmap a −g és a −−source−port paramétereket biztosÃtja (ezek egyenértékűek). Csak adja meg kapu számát és amennyiben lehetséges, az Nmap ezzel a forráskapuval fogja elküldeni a próbákat. Bizonyos operációs rendszer érzékelési tesztekhez az Nmap más kaput fog használni a helyes működéshez. A DNS kérések végrehajtásakor a −−source−port beállÃtásait nem veszi figyelembe, mivel ezeknek a kéréseknek a kezelését az Nmap a rendszer könyvtárain keresztül végzi. A legtöbb TCP letapogatás, beleértve a SYN letapogatást, valamint az UDP letapogatás teljes mértékben támogatja ezt a paramétert.

−−data−length (Véletlen adatok hozzáfűzése az elküldött csomagokhoz)

Normális esetben az Nmap csak minimális méretű csomagokat küld, melyek csak a fejlécet tartalmazzák. Ãgy a TCP csomagjai általában csak 40, az ICMP visszhang kérései pedig csak 28 bájt hosszúak. Ennek a paraméternek a hatására az Nmap a megadott számú véletlen bájtot fűz hozzá a legtöbb elküdött csomaghoz. Az operációs rendszer érzékelésének (−O) próbacsomagjait ez nem érinti, mivel a pontosság miatt itt állandó próbákra van szükség. A legtöbb visszhang és kapuletapogató csomag azonban támogatja ezt a paramétert. Ez egy kicsit lelassÃtja a letapogatást, viszont kevésbé lesz feltűnÅ.

−−ip−options ; −−ip−options (Csomagok küldése megadott IP paraméterekkel)

Az IP protokoll [9] leÃrása felkÃnál pár paramétert, melyek a csomagok fejlécében használhatók. Nem úgy, mint a széles körben használt TCP paraméterek, az IP paraméterek ritkán láthatók praktikus és biztonsági megfontolások miatt. Valójában az Interneten lévÅ legtöbb útválasztó blokkolja a veszélyes paramétereket, mint például a forrás nyomkövetést. Néhány esetben a paraméterek hasznosak lehetnek a célpont felé vezetŠútvonal felderÃtésében és manipulálásában. Például felhasználhatja az útvonal rögzÃtése paramétert a célponthoz vezetŠútvonal felderÃtéséhez még akkor is, ha a hagyományos traceroute nem jár sikerrel. Vagy ha a csomagokat bizonyos tűzfalak eldobják, megadhat egy másik útvonalat a szigorú és a laza útválasztás paraméterekkel.

Az IP paraméterek megadásának leghatásosabb módja ha az −−ip−options után beÃrja az értékeket. A hexadecimális értékeket mindig x karakterrek kezdje, majd következik két szám. Bizonyos karaktereket ismételhet is, ha a karakter után egy csillagot Ãr, majd megadja az ismétlések számát. Például a x01x07x04x00*36×01 egy olyan hexadecimális karaktersorozat, mely 36 darab NULL bájtot tartalmaz.

Az Nmap a paraméterek megadásának egy rövidebb módját is felkÃnálja. Az R, T és U paraméterekkel az útvonal rögzÃ- tését, az idÅbélyeg rögzÃtését, vagy mindkettÅt kérheti. A laza vagy a szigorú útvonalkövetést az L vagy az S paraméter és az IP cÃmek szóközzel elválasztott listájának megadásával kérhet.

Ha szeretné nyomon követni az elküdött és a beérkezett csomagokban lévÅ beállÃtásokat, adja meg a −−packet−trace paramétert. Ha további információkra és példákra kÃváncsi az Nmap programban használható IP paraméterekkel kapcsolatban, látogasson el a http://seclists.org/nmap-dev/2006/q3/0052.html cÃ- mre.

−−ttl <érték> (A time−to−live mezÅ beállÃtása)

BeállÃtja az IPv4 csomag time−to−live mezÅjét a megadott értékre.

−−randomize−hosts (Ãsszekeveri a célpontok sorrendjét)

UtasÃtja az Nmap programot, hogy a letapogatás elÅtt keverje össze a célpontok csoportjának sorrendjét (maximum 16384 gép). Ez a letapogatást kevésbé nyilvánvalóvá teszi a legtöbb hálózati megfigyelÅ rendszer számára, különösen ha egy lassú idÅzÃtéssel is kombinálja. Ha nagyobb csoportot szeretne megkeverni, állÃtsa be a PING_GROUP_SZ paramétert az nmap.h fájlban és fordÃtsa le újra a programot. Egy másik megoldás lehet, ha a célpontok cÃmeit egy lista letapogatással szedi össze (−sL −n −oN fájlnév), megkeveri azokat egy Perl parancsfájllal, majd ezt a listát adja át az Nmap programnak az −iL paraméterrel.

−−spoof−mac (MAC cÃm hamisÃtása)

Arra utasÃtja az Nmap programot, hogy az összes elküldött ethernet kerethez a megadott MAC cÃmet használja. Ehhez a paraméterhez automatikusan hozzáadódik a −−send−eth paraméter is, Ãgy biztosÃtva, hogy az Nmap valójában ethernet−szintű csomagokat küldjön. A MAC cÃm több formátumban is megadható. Ha a megadott paraméter egy egyszerű â0”, az Nmap egy teljesen véletlen MAC cÃmet választ arra munkamenetre. Ha a megadott karakterlánc páros számú hexadecimális számból áll (a párok elválaszthatók kettÅsponttal), az Nmap ezt a MAC cÃmet fogja használni. Ha kevesebb, mint 12 számjegyet adott meg, az Nmap a fennmaradó részt véletlen értékekkel tölti fel. Ha a megadott érték nem 0 vagy hexadecimális karakterlánc, az Nmap elvégez egy keresést az nmap−mac−prefixes fájlban, hogy található−e a megadott karakterlánccal megegyezÅ nevű gyártó (ez érzékeny a nagy− és kisbetűkre). Ha talál egyezést, az Nmap a gyártó OUI mezÅjét fogja használni (3 bájtos elÅtag), a fennmaradó 3 bájtot pedig véletlen értékekkel tölti fel. Példák az érvényes −−spoof−mac paraméterre: Apple, 0, 01:02:03:04:05:06, deadbeefcafe, 0020F2 és Cisco.

−−badsum (Csomagok küldése hamis TCP/UDP ellenÅrzŠösszeggel)

Az Nmap a csomagokat hamis TCP vagy UDP ellenÅrzŠösszeggel fogja elküldeni a célpont felé. Mivel elméletileg minden állomás IP verme az ilyen csomagokat helyesen eldobja, ezért bármilyen válasz tűzfalra vagy IDS rendszerre utal, melyek nem foglalkoznak az ellenÅrzŠösszeg vizsgálatával. További részletek errÅl a technikáról a https://nmap.org/p60-12.txt cÃmen.

KIMENET

Bármely biztonsági eszköz csak annyira hasznos, amennyire az általa generált kimenet használható. A bonyolult tesztek és eljárások keveset érnek, ha az eredményt nem áttekinthetŠés érhetÅ módon szolgáltatják. Az Nmap programot annyiféle módon használják emberek és más programok is, hogy egyféle kimeneti formátum nem lenne megfelelÅ mindenkinek. Ãgy az Nmap többféle formátumot kÃnál, beleértve az emberek számára hasznos interaktÃv módot és a programok által könnyen feldolgozható XML−t.

A különbözÅ kimeneti formátumok mellett az Nmap néhány paraméterrel lehetÅvé teszi mind a kimenet, mind a hibakeresési információk bÅbeszédűségének beállÃtását. A kimenti adatok mind a szabványos kimenetre, mind egy megadott nevű fájlba kerülhetnek. Az Nmap képes a fájlhoz hozzáfűzni, vagy felülÃrni azt. A kimeneti fájlok alkalmasak még megszakÃtott letapogatások folytatására is.

Az Nmap kimenete öt különféle formátumban érhetÅ el. Az alapértelmezett elnevezése az interaktÃv kimenet amely a szabványos kimenetre kerül (stdout). Létezik még egy normál kimenet is, mely csak annyiban különbözik az interaktÃvtól, hogy kevesebb futásidejű üzenetet és figyelmeztetést jelenÃt meg, mivel feltételezi, hogy az adatok elemzésére csak a letapogatás befejezése után kerül sor, nem pedig folyamatosan.

Az XML kimenet az egyik legfontosabb kimeneti tÃpus, mivel átalakÃ- tható HTML dokumentummá, könnyen feldolgozható más programmal (mint például az Nmap grafikus felülete) és adatbázisba is importálható.

A fennmaradó két kimeneti tÃpus közül az egyik az egyszerű grep által feldolgozható kimenet, mely a legtöbb információt jelenÃti meg az állomásról egy sorban, a másik a sCRiPt KiDDi3 0utPUt azoknak, akik úgy gondolnak magukra, mint |<−r4d.

MÃg az alapértelmezett interaktÃv kimenetnek nincs parancssori kapcsolója, a többi négy formátum ugyanazt a szintaktikát használja. Egyetlen paraméterük van, az eredményt tároló fájl neve. Több formátum is megadható egyszerre, de minden formátum csak egyszer használható. Például ha szeretné késÅbb átnézni a normál kimenet eredményét és egyben szeretné programmal is feldolgozni, akkor használhatja az −oX myscan.xml −oN myscan.nmap paramétert. Bár ebben a fejezetben az egyszerűség kedvéért rövid fájlneveket használunk (például myscan.xml), általában ajánlott hosszabb, jelentéssel bÃró neveket használni. A nevek kiválasztásakor figyeljünk a személyes igényekre, használhatunk dátumot, vagy egy−két szavas rövid leÃrást a munka tÃpusáról.

Bár ezekkel a paraméterekkel az eredményeket fájlba menthetjük, az Nmap ettÅl függetlenül az interaktÃv kimenetet megjelenÃti a szabvány kimeneten. Például az nmap −oX myscan.xml célpont parancs az XML kimenetet a myscan.xml fájlba Ãrja és egyben megjelenÃti azt az interaktÃv kimenetet is, amely az −oX paraméter megadása nélkül is megjelent volna. Ez a viselkedés megváltoztatható, ha a kimeneti formátum után egy kötÅjelet ad meg paraméterként. Ilyenkor az Nmap kikapcsolja az interaktÃv kimenetet és ehelyett a szabványos kimeneti adatfolyamba Ãrja a kÃvánt kimeneti formátumú adatokat. Ãgy az nmap −oX − célpont parancs csak a stdout eszközre küldi el az XML kimenetet. A komoly hibákat továbbra is a normál hibakimenetre, a stderr eszközre Ãrja.

Az Nmap más paramétereitÅl eltérÅen a naplófájl paraméterjelzÅje (mint az −oX) és a fájlnév vagy kötÅjel között kötelezÅ szóközt hagyni. Ha ezt elhagyja és például az −oG− vagy az −oXscan.xml formátumban adja meg a paramétert, akkor kompatibilitási okoból egy normál formátumú kimeneti fájl jön létre G− és Xscan.xml nevekkel.

Ezek közül a paraméterek közül mindegyik támogatja a fájlnevek strftime()−szerű átalakÃtását. A %H, %M, %S, %m, %d, %y és %Y megadása pontosan azt jelenti, mint az strftime() függvényben. A %T ugyanazt jelenti, mint a %H%M%S, a %R ugyanazt jelenti, mint a %H%M és a %D ugyanazt jelenti, mint a %m%d%y. ha a % jelet bármilyen más karakter követi, akkor azt a karaktert egyszerűen tovább adja (például a %% egy százalékjelet ad tovább). Ãgy az −oX ‘scan−%T−%D.xml’ paraméter megadása egy XML fájlt hoz létre scan−144840−121307.xml névvel.

Az Nmap lehetÅséget biztosÃt a letapogatás részletességének beállÃtására, valamint arra, hogy az eredményeket hozzáfűzze egy meglévÅ fájlhoz ahelyett, hogy felülÃrná. A paraméterek leÃrása az alábbiakban található.

Nmap kimeneti formátumok

−oN (normál kimenet)

Ezzel a kéréssel a normál kimenet a megadott nevű fájlba lesz átirányÃtva. Ahogy a fentiekben olvashatta, ez egy kicsit különbözik az interaktÃv kimenettÅl.

−oX (XML kimenet)

Ezzel a kéréssel az XML kimenet a megadott nevű fájlba lesz átirányÃtva. Az Nmap a fájlhoz hozzáfűz egy dokumentum tÃ- pusmeghatározást si (DTD), Ãgy az XML feldolgozók ellenÅrizhetik az Nmap XML kimenetét. Bár ez elsÅsorban programbeli felhasználásra készült, de segÃtséget nyújt az embereknek is az Nmap XML kimenetének értelmezésében. A DTD leÃrja a formátum érvényes elemeit és gyakran felsorolja a tulajdonságokat és azok értékeit is. A legfrissebb változat mindig megtalálható a https://nmap.org/data/nmap.dtd cÃmen.

XML egy stabil formátumot kÃnál, mely programból könnyen feldolgozható. Ingyenes XML feldolgozók az összes nagyobb programozási nyelvhez elérhetÅk, beleértve a C/C++, Perl, Python és Java nyelveket. Az Nmap kimenetének feldolgozására és működésének vezérlésére a legtöbb nyelvhez már készültek kapcsolódó munkák. Perl CPAN példák találhatók a Nmap::Scanner [10] és a Nmap::Parser [11] cÃmeken. A legtöbb esetben az XML az elÅnyben részesÃtett formátum.

Az XML kimenet hivatkozik egy XSL stÃluslapra, melynek segÃ- tségével az eredmények HTML formátumra alakÃthatók. Ezt a legegyszerűbben úgy használhatja, hogy az XML kimenetet betölti egy böngészÅbe. Alapesetben ez csak azon a gépen működik, amelyen az Nmap fut (vagy egy hasonlóan beálÃtott gépen), mivel az nmap.xsl elérési útvonala bele van drótozva a programba. A −−webxml vagy a −−stylesheet paraméterek megadásával olyan hordozható XML fájlt hozhat létre, mely bármely Internetre kötött gépen megjelenÃthetÅ HTML formátumban.

−oS (Szkriptkölyök kimenet)

A szkriptkölyök kimenet olyan, mint az interaktÃv kimenet, csak még átmegy egy végsÅ feldolgozáson. Ãgy jobban passzol az olyan hekkerek lelkivilágához, akik elÅzÅleg lenézték az Nmap egységes helyesÃrását és a nagybetűk használatát. Gyenge humorérzékűek úgy gondolhatják, hogy ez a paraméter nevetségessé akarja tenni a szkriptkölyköket ahelyett, hogy âsegÃtené Åket”.

−oG (grep által feldolgozható kimenet)

Ez a kimenti formátum maradt a végére, mivel ez egy elavult formátum. Az XML sokkal használhatóbb és tapasztalat felhasználók számára majdnem olyan kényelmes is. Az XML egy szabvány, melyet feldolgozó programok százai támogatnak, mÃg a greppel feldolgozható kimenet csak egy egyszerű barkácsolás. Az XML könnyen bÅvÃthetÅ az új Nmap tulajdonságok támogatásához, mÃg ezek a bÅvÃtések a helyhiány miatt gyakran kimaradnak a greppel feldolgozható kimentbÅl.

Mindezek ellenére a greppel feldolgozható kimenet még mindig nagyon népszerű. Egyszerű formátumú, mely minden egyes célpont adatait egyetlen sorban adja vissza, egyszerűen kereshetŠés feldolgozható olyan alap Unix eszközökkel, mint a grep, awk, cut, sed, diff, vagy egy Perl parancsfájl. Emellett használható még egyszeri tesztek parancssorból történÅ elvégzésére. Az összes nyitott SSH kapujú, vagy Solaris operációs rendszert futtató állomás megtalálásához elég egy egyszerű greppel feldolgozható kimenet, melyet az awk vagy a cut programba átirányÃtva kinyomtatható a kÃvánt információ.

A greppel feldolgozható kimenet megjegyzésekbÅl (#−tel kezdÅdÅ sorok) és a célpont soraiból áll. A célpont sora 6 cÃmzett mezÅt tartalmaz, tabulátorral elválasztva, kettÅsponttal a végén. A mezÅk nevei: Ãllomás (Host), Kapuk (Ports), Protokollok (Protocols), MellÅzött állapot (Ignored State), Operációs rendszer (OS), Sorozatszám (Seq Index), IP ID és Ãllapot (Status).

Ezek közül a mezÅk közül általábana legfontosabb a Ports, mely információkat tartalmaz az összes érdekes kapuról. Ez egy vesszÅvel elválasztott lista. Minden egyes bejegyzés egy−egy kaput jelent és hét almezÅt tartalmaz perjellel (/) elválasztva. Az almezÅk nevei: Kapuszám (Port number), Ãllapot (State), Protokoll (Protocol), Tulajdonos (Owner), Szolgáltatás (Service), SunRPC info és Változat (Version info).

Csakúgy, mint az XML kimenet esetében, ez a leÃrás ennek a kimenetnek sem tartalmazza a teljes leÃrását. Az Nmap greppel feldolgozható kimenetének részletes leÃrása a http://www.unspecific.com/nmap-oG-output cÃmen található.

−oA (Minden kimeneti formátum használata)

KényelembÅl használhatja az −oA alapnév paramétert, ha a kimenetet egyszerre akarja normál, XML és greppel feldolgozható formátumban. Ezek az alapnév.nmap, az alapnév.xml és az alapnév.gnmap fájlokban tárolódnak. Mint minden programban, itt is megadhatja a fájlok tárolásának teljes útvonalát, mint például ~/nmaplogs/foocorp/ Unix vagy c:hackingsco Windows rendszereknél.

Részletezés és hibakeresési paraméterek

−v (Növeli az adatok részletességét)

Ha növeli a részletességi szintet, az Nmap több információt jelenÃt meg a folyamatban lévÅ letapogatásról. A nyitott kapu a megtalálásuk sorrendjében jelennek meg. Ha az Nmap úgy érzékeli, hogy a letapogatás pár percnél többet fog igénybe venni, akkor megjelenÃt egy várható befejezési idÅpontot is. Ha még részletesebb információkra kiváncsi, használja kétszer a paramétert.

A legtöbb változás csak az interaktÃv kimenetet érinti és csak néhány van hatással a normál és a szkriptkölyök kimenetre. A többi kimenet gépi feldolgozásra készült, Ãgy ezekben az Nmap alaphelyzetben is részletes információkat jelenÃt meg. Ennek ellenére van pár változás ezekben a módokban, mivel néhány részlet elhagyása jelentÅsen csökkenti a kimenet méretét. Például a greppel feldolgozható kimenetben a megjegyzések csak a részletes módban jelennek meg, mivel ezek eléggé hosszúak lehetnek.

−d [szint] (Növeli vagy beállÃtja a hibakeresés szintjét)

Ha a részletes üzemmód nem ad visza elegendÅ információt, a hibakeresési mód képes elárasztani adatokkal! Csakúgy, mint a részletes üzemmód (−v), a hibakeresési üzemmód is egy parancssori kapcsolóval aktivizálható (−d), melynek szintje a kapcsoló többszóri megadásával növelhetÅ. Emellett a hibakeresés szintjét a −d paraméternek átadott értékkek is beállÃthatja. Például a −d9 9−es szintet állÃt be. Ez a legmagasabb beállÃtható szint és − hacsak nem egy egyszerű letapogatás futtat − több száz sornyi információt fog kinyomtatni.

A hibakeresési kimenet hasznos lehet, ha valamilyen hibát gyanÃt az Nmap program működésében, vagy egyszerűen csak szeretné megérteni, hogy mit és miért csinál az Nmap. Mivel ez a funkció elsÅsorban fejlesztÅknek készült, ezért a legtöbb megjelenÅ információ nem is értelmezhetÅ könnyen. Kaphat például egy ilyen kimenetet: Timeout vals: srtt: −1 rttvar: −1 to: 1000000 delta 14987 ==> srtt: 14987 rttvar: 14987 to: 100000. Ha nem ért egy sort egyszerűen figyelmen kÃvül hagyhatja, megnézheti a program forráskódjában vagy segÃtséget kérhet a fejlesztÅi levelezÅ listán (nmap−dev). Néhány sor könnyen érthetÅ, de a hibakeresési szint növekedésével az üzenetek egyre homályosabbá válnak.

−−packet−trace (Az elküldött és fogadott csomagok és adatok követése)

Az Nmap minden elküldött és fogadott csomagról összegzést készÃt. Ezt a legtöbbször csak hibakeresésre használják, de hasznos lehet olyanoknak is, akik szeretnék megérteni, hogy mi történik a szÃnfalak mögött. Hogy elkerülhetÅ legyen sorok százainak a megjelenÃtése, érdemes korlátozni a letapogatni kÃ- vánt kapuk számát például a −p20−30 paraméter megadásával. Ha csak a változat érzékelés részleteire kiváncsi, használja a −−version−trace paramétert.

−−open (Csak a nyitott (vagy valószÃnűleg nyitott) kapukat mutatja)

Néha csak azok a kapuk érdekesek, amelyekhez kapcsolódni lehet (nyitott) és nincs szükség agyonzsúfolni a kimenetet a zárt, szűrt és zárt|szűrt kapukkal. A kimenet testreszabása általában a letapogatás után történik a grep, awk vagy Perl használatával, de a rengeteg kérés hatására ez a lehetÅség is bekerült a programba. Az −−open megadásával csak a nyitott, nyitott|szűrt és a szűretlen állapotú kapuk kerülnek a kimenetre. Ezeknek a kapuknak a kezelése ugyanúgy történik, mint normál esetben, Ãgy a nyitott|szűrt és a szűretlen kapuk csak egy számként jelennek meg, ha túl sok van belÅlük.

−−iflist (IllesztÅk és útvonalak listázása)

MegjelenÃti az Nmap által érzékelt illesztÅket és rendszerútvonalakat. Ez hasznos lehet az útválasztási problémák hibakeresésében vagy az eszközök hibás kezelésekor (például az Nmap egy PPP kapcsolatot ethernet kapcsolatnak érzékel).

−−log−errors (A hibák/figyelmeztetések rögzÃtése a normál módú kimenti fájlba)

Az nmap által kiÃrt hibák és figyelmeztetések általában csak a képernyÅn (interaktÃv kimenet) jelnnek meg, a normál formátumú kimenti fájlt érintetlenül hagyva. Ha szeretné ezeket az üzeneteket a normál kimenti fájlban is látni, adja meg ezt a paramétert. Ez hasznos lehet akkor, ha nem figyeli az interaktÃv kimenetet vagy valamilyen hibát próbál megtalálni. Az üzenetek az interaktÃv kimeneten ezután is megjelennek. Ez a paraméter nem működik azokkal a hibákkal, melyek a hibásan megadott parancssori kapcsolókkal függnek össze, mivel az Nmap ilyenkor még nem készÃtette elÅ a kimenti fájlt. Ráadásként néhány NMap hiba/figyelmeztetés más rendszert használ és nem támogatja ezt a paramétert. Ennek a paraméternek az alternatÃ- vája lehet az interaktÃv kimenet (beleértve a szabvány hibakimenetet) átirányÃtása egy fájlba. MÃg a legtöbb Unix parancshéj ezt könnyen lehetÅvé teszi, Windows alatt ez egy kissé bonyolult lehet.

Vegyes kimeneti paraméterek

−−append−output (FelülÃrás helyett hozzáfűzés a kimenti fájlhoz)

Ha megad egy fájlnevet egy kimeneti paraméterhez (mint például az −oX vagy az −oN), akkor a program alapértelmezettként felülÃ- rja a meglévÅ fájlt. Ha szeretné megtartani a fájl tartalmát és hozzáfűzni az új eredményeket, adja meg az −−append−output paramétert. Ãgy futtatva az Nmap programot az összes megadott fájlhoz hozzáfűzi az új eredményeket a felülÃrás helyett. Ez az XML kimenettel (−oX) nem működik jól együtt, Ãgy ez − a fájl kézzel történÅ javÃtásáig − feldolgozási problémát okozhat.

−−resume (MegszakÃtott letapogatás folytatása)

Néhány kiterjedt NMap letapogatás nagyon hosszú idÅt vehet igénybe − néha napokig tarthat. Néhány letapogatás nem mindig fut le a befejezésig. Bizonyos korlátozások megakadályozhatják, hogy az Nmap munkaidÅ alatt fusson, leállhat a hálózat, az Nmap programot futtató gép elszenvedhet egy nem várt újraindÃtást, de maga az Nmap is összeomolhat. Az Nmap futását a rendszergazda is megszakÃthatja a ctrl−C lenyomásával. A teljes letapogatás újraindÃtása a kezdetektÅl nem éppen egy kÃvánt állapot. Szerencsére ha a normál (−oN) vagy a greppel feldolgozható (−oG) naplófájl megmaradt, a felhasználó utasÃthatja az Nmap programot, hogy folytassa a letapogatást a megszakÃtás pontjánál. Egyszerűen adja meg a −−resume kapcsolót és a normál/greppel feldolgozható kimeneti fájl nevét. Más paraméter nem adható meg, mivel az Nmap a kimeneti fájl feldolgozásával visszaállÃtja az eredeti paramétereket. Egyszerűen Ãrja be az nmap −−resume fájlnév parancsot. Az Nmap az új adatokat hozzáfűzi az elÅzÅ futtatás során megadott fájlhoz. Az XML kimeneti formátumnál a folytatás nem támogatott, mivel a két futtatás eredményének egy fájlba történŠösszevonása eléggé bonyolult lehet.

−−stylesheet <útvonal vagy cÃm> (XSL stÃluslap beállÃtása az XML kimenet átalakÃtáshoz)

Az XML fájlok megtekintéséhez és átalakÃtásához HTML formátumra az Nmap rendelkezik egy saját XSL stÃluslappal nmap.xsl néven. Az XML kimenet tartalmaz egy xml−stylesheet irányelvet, mely az Nmap programmal eredetileg telepÃtett nmap.xml fájlra hivatkozik (Windowson az aktuális munkakönyvtárra). Egyszerűen töltse be az XML kimenetet egy modern webböngészÅbe és az automatikusan betölti az nmap.xsl fájlt és megjelenÃti az eredményeket. Ha más stÃluslapot akar használni, adja meg azt a −−stylesheet kapcsoló után. A teljes útvonalat vagy cÃmet meg kell adnia. Egy megszokott hivatkozás a −−stylesheet https://nmap.org/data/nmap.xsl. Ez arra utasÃtja a böngészÅt, hogy az Insecure.org cÃmrÅl töltse be a legfrissebb stÃluslapot. A −−webxml paraméterrel ugyanezt a hatást érheti el, csak kevesebbet kell gépelni és megjegyezni. Az Insecure.org cÃmrÅl letöltött stÃluslap segÃtségével olyan gépen is megtekintheti az eredményeket, melyen nincs telepÃtve az Nmap (és Ãgy az nmap.xsl sem). Gyakran a cÃm megadása sokkal hasznosabb, de biztonsági okokból az alapértelmezett a helyi fájlrendszeren lévÅ nmap.xsl használata.

−−webxml (StÃluslap betöltése az Insecure.Org oldalról)

Ez egy kényelmesebb megvalósÃtása a −−stylesheet https://nmap.org/data/nmap.xsl kapcsolónak.

−−no−stylesheet (Kihagyja az XSL stÃluslap meghatározását az XML fájlból)

Megakadályozza, hogy az Nmap az XML kimeneti fájlban stÃluslap bejegyzést hozzon létre. Kimarad az xml−stylesheet irányelv.

VEGYES PARAMÃTEREK

Ebben a szakaszban néhány olyan fontos (és kevésbé fontos) paraméter leÃrása található, melyek nem igazán illenek más fejezetekbe.

−6 (IPv6 letapogatás engedélyezése)

2002 óta az Nmap legnépszerűbb tulajdonsága az IPv6 támogatás. A visszhang letapogatás (csak TCP), a kapcsolódási letapogatás és a változat érzékelés támogatott IPv6 formátumban is. A parancs leÃrása megegyezik az általánossal, a különbség annyi, hogy a −6 kapcsolót is meg kell adnia. Természetesen IPv6 formátumú cÃmet kell megadnia, ha nem állomásnevet akar használni. Egy cÃm például Ãgy nézhet ki: 3ffe:7501:4819:2000:210:f3ff:fe03:14d0, tehát javasolt inkább az állomásnév használata. A kimenet ugyanúgy néz ki, mint általában, az egyetlen különbség az âérdekes kapuknál” látható IPv6 cÃm.

Bár az IPv6 nem terjedt el viharos gyorsasággal a világban, egyes országokban (általában Ãzsiában) egyre inkább ezt használják és a legtöbb modern operációs rendszer támogatja. Ha az Nmap programot IPv6 támogatással akarja használni, akkor mind a forrás− mind a célgépnek IPv6 beállÃtást kell használnia. Ha az Ãn szolgáltatója (mint a legtöbb általában) nem biztosÃt Ãnnek IPv6 cÃmet, igénybe vehet ingyenes alagút szolgáltatókat, melyek kiválóan működnek együtt az Nmap programmal. Az egyik legjobb ezek közül a BT Exact. Szintén jól használható még a Hurricane Electric nevű szolgáltató http://ipv6tb.he.net/. Szintén népszerűek az Ipv6−ról Ipv4−re alagutat biztosÃtó szolgáltatók is.

−A (AgresszÃv letapogatási paraméterek)

Ez a paraméter további agresszÃv és fejlett tulajdonságokat engedélyez. Jelenleg engedélyezi az operációs rendszer érzékelést (−O), a változat érzékelést (−sV), a parancsfájl alapú letapogatást (−sC) és az útvonalkövetést (−−traceroute). A jövÅben további funkciók is bekerülhetnek a körbe. A cél az, hogy a felhasználók számára egy átfogó letapogatási készletet biztosÃtson anélkül, hogy rengeteg paramétert kelljen megjegyezni. Ez a paraméter csak a tulajdonságokat engedélyezi. Nincs hatással az idÅzÃtési paraméterekre (mint a −T4) vagy a részletességi paraméterekre (−v), melyeket külön be kell állÃtani.

−−datadir (Saját Nmap adatfájl helyének megadása)

Az Nmap futás közben az alábbi fájlokból szerez be speciális információkat: nmap−service−probes, nmap−services, nmap−protocols, nmap−rpc, nmap−mac−prefixes és nmap−os−db. Ha ezek közül bármelyik fájlnak külön megadja az elérhetÅséggét (a −−servicedb vagy a −−versiondb paraméterrel), akkor ezt a fájlt ezen a helyen fogja keresni. Ezután az NMap ezeket a fájlokat a −−datadir paraméterben megadott könyvtárban fogja keresni (ha megadta). Azokat a fájlokat, melyeket ott nem talál meg, az NMAPDIR környezeti változóban megadott könyvtárban fogja keresni. Ezután következik az ~/.nmap fájl (csak POSIX rendszereknél) vagy az Nmap futtatható állomány helye (csak Win32 rendszereknél), majd a fordÃtásnál megadott helyek, mint például az /usr/local/share/nmap vagy az /usr/share/nmap. LegvégsÅ próbaként az Nmap körülnéz az aktuális könyvtárban.

−−servicedb (Saját szolgáltatásfájl megadása)

Arra utasÃtja az Nmap programot, hogy a megadott szolgáltatásfájlt használja a programmal szállÃtott nmap−services fájl helyett. Ennek a paraméternek a használata gyors letapogatást (−F) eredményez. További információkért nézze meg a −−datadir paraméter leÃrását.

−−versiondb (Saját szolgáltatás próbafájl megadása)

Arra utasÃtja az Nmap programot, hogy a megadott szolgáltatás próbafájlt használja a programmal szállÃtott nmap−service−probes fájl helyett. További információkért nézze meg a −−datadir paraméter leÃrását.

−−send−eth (Nyers ethernet keretek küldése)

Arra utasÃtja az Nmap programot, hogy a csomagokat az ethernet (adatkapcsolati) rétegen keresztül küldje a magasabb IP (hálózati) réteg helyett. Alaphelyzetben a Nmap a futattó környezethez legjobban illeszkedÅ megoldást választja. Unix rendszereken általában a nyers csatolók (IP réteg) adják a leghatékonyabb eredményt, mÃg a Windows rendszereknél szükség van az ethernet keretekre, mivel a Microsoft tiltja a nyers csatolók használatának támogatását. Unix rendszereken az Nmap ennek a paraméternek a megadása ellenére is a nyers IP csomagokat fogja használni, ha nem talál más választási lehetÅséget (például nincs ethernet kapcsolat).

−−send−ip (Küldés az IP rétegen keresztül)

Arra utasÃtja az Nmap programot, hogy a csomagokat IP csatolókon keresztül küldje az alacsonyabb szintű ethernet keretek helyett. Ez az elÅzÅekben tárgyalt −−send−eth paraméter kiegészÃtÅje.

−−privileged (Feltételezi, hogy a felhasználó teljes jogosultsággal rendelkezik)

Az Nmap feltételezi, hogy a felhasználó elegendÅ jogosultsággal rendelkezik olyan műveletek elvégzéséhez, mint az adatküldés nyers csatolókon keresztül, csomagok fürkészése és más olyan műveletek, melyek általában rendszergazdai jogosultságokat igényelnek a Unix rendszereken. Alapesetben az Nmap kilép, ha ilyen műveletre utasÃtják és a geteuid() függvény nem nullát ad vissza. A −−privileged paraméter jól használható a Linux rendszermag képességeivel és olyan rendszerekkel, amelyek lehetÅvé teszik, hogy alacsonyabb jogosultságú felhasználók nyers csomagokat küldjenek. Figyeljen arra, hogy ezt a paramétert még a jogosultságot igénylÅ műveletek (SYN letapogatás, operációs rendszer érzékelés stb.) paraméterei elÅtt meg kell adnia. A −−privileged paraméterrel egyenértékű az NMAP_PRIVILEGED környezeti változó beállÃtása.

−−unprivileged (Feltételezi, hogy a felhasználónak nincs elegendÅ jogosultsága)

Ez a −−privileged paraméter ellentéte. Az Nmap úgy kezeli a felhasználót, mint akinek nincs jogosultsága nyers csatolók használatára és csomagok kifürkészésére. Hasznos lehet tesztelésnél, hibakeresésnél vagy amikor az operációs rendszer nyers hálózati funkciói sérültek. Az −−unprivileged paraméterrel egyenértékű az NMAP_UNPRIVILEGED környezeti változó beállÃtása.

−−release−memory (Kilépés elÅtt felszabadÃtja a memóriát)

Ez a paraméter csak a memóriaszivárgási hibák keresésekor hasznos. Arra utasÃtja az Nmap programot, hogy a kilépés elÅtt szabadÃtsa fel a lefoglalt memóriát, Ãgy a memóriaszivárgás könnyen felderÃthetÅ. Normál helyzetben az Nmap átugorja ezt, mivel a program leállÃtásakor az operációs rendszert ezt amúgy is végrehajtja.

−V; −−version (Programváltozat megjelenÃtése)

MegjelenÃti az Nmap program változatszámát és kilép.

−h; −−help (Súgólap megjelenÃtése)

MegjelenÃt egy rövid súgót a leggyakrabban használt parancsokról és paraméterekrÅl. Ugyanezt a képernyÅt kapja, ha az Nmap parancsot paraméterek nélkül futtatja le.

FUTÃSIDEJÅ° KAPCSOLAT

Az Nmap program futása alatt minden billentyű lenyomása rögzÃtésre kerül. Ãgy kapcsolat létesÃthetÅ a programmal anélkül, hogy le kellene állÃtani majd újraindÃtani azt. Bizonyos billentyűkkel módosÃthat egyes paramétereket, mÃg a többi billentyű lenyomásával egy állapotjelentés jelenik meg az éppen futó letapogatásról. ltalános szabály, hogy a kisbetűk növelik a megjelenÃtett információ mennyiségét, mÃg a nagybetűk csökkentik azt. SegÃtségért használja a ‘?’ billentyűt.

v / V

Növeli / csökkenti a megjelenÃtett információk mennyiségét

d / D

Növeli / csökkenti a hibakeresési adatok mennyiségét

p / P

Bekapcsolja / kikapcsolja a csomagok nyomkövetését

?

MegjelenÃti a futásidejű súgót

Bármely más billentyű

MegjelenÃt egy hasonló állapotjelentést:

Stats: 0:00:08 elapsed; 111 hosts completed (5 up), 5 undergoing Service Scan

Service scan Timing: About 28.00% done; ETC: 16:18 (0:00:15 remaining)

PÃLDÃK

Ebben a fejezetben néhány példa következik az Nmap használatára, az egyszerűbb rutinfeladatoktól a bonyolultabb, beavatottabbak számára valókig. Néhány IP cÃm és tartománynév azért került be a példákba, hogy a dolgok eléggé konkrétak legyenek. Ezeket helyettesÃtse olyan IP cÃmekkel és nevekkel, melyek a saját hálózatából származnak. A program készÃtÅi nem hiszik, hogy a kapuletapogatás valójában illegális vagy illegális lehet. Ennek ellenére néhány rendszergazda nem veszi szÃvesen a kéretlen letapogatásokat és panaszt emelhet. A legjobb elÅzetesen megszerezni a szükséges engedélyeket.

Tesztelési célból kipróbálhatja a scanme.nmap.org állomást. Ez az engedély kizárólag az Nmap programmal történÅ letapogatásra vonatkozik és nem terjed ki ártó kódok kipróbálására vagy szolgáltatásmegtagadási (DOS) támadások végrehajtására. A hálózat kapacÃtásának megÅrzése érdekében kérjük, hogy ne indÃtson napi néhány tucatnál több letapogatást. Ha valaki visszaélne ezzel az ingyenes tesztelési lehetÅséggel, a tulajdonosok leállÃtják a rendszert és az Nmap a következÅ hibaüzenettel fog visszatérni: Failed to resolve given hostname/IP:scanme.nmap.org. Ugyanezek az engedélyek vonatkoznak a scanme2.nmap.org, scanme3.nmap.org és a további állomásokra is, bár ezek jelenleg még nem üzemelnek.

nmap −v scanme.nmap.org

Ezzel a paranccsal letapogatható az összes foglalt TCP kapu a scanme.nmap.org állomáson. A −v paraméter engedélyezi a bÅbeszédű üzemmódot.

nmap −sS −O scanme.nmap.org/24

ElindÃt egy lopakodó SYN letapogatást minden olyan állomáson, mely a Scanme állomás âC osztályú” cÃmterében található és elérhetÅ. Emelett megpróbálja kiderÃteni, hogy az elérhetŠállomások milyen operációs rendszert futtatnak. A SYN letapogatás és az operációs rendszer felderÃtése miatt ennek a parancsnak a futtatásához rendszergazdai jogosultságok szükségesek.

nmap −sV −p 22,53,110,143,4564 198.116.0−255.1−127

FelderÃti az állomásokat a 198.116−os B osztályú hálózat mind a 255 8 bites alhálózatának alsó felében és végrehajt rajtuk egy TCP letapogatást. EllenÅrzi, hogy a rendszereken fut−e SSH, DNS, POP3 vagy IMAP szolgáltatás a szabványos kapukon, illetve fut−e bármilyen szolgáltatás a 4564−os kapun. Ha bármely kapu nyitva található, egy változat érzékeléssel meghatározzuk az azon futó alkalmazás tÃpusát.

nmap −v −iR 100000 −PN −p 80

Arra utasÃtja az Nmap programot, hogy válasszon ki véletlenszerűen 100 000 állomást és keressen rajtuk webkiszolgálót (80−as kapu). Az állomások felderÃtését a −PN paraméterrel kikapcsoljuk, mivel egy kapu letapogatásakor felesleges elÅször néhány próbával kiderÃteni, hogy az állomás elérhetÅ−e.

nmap −PN −p80 −oX logs/pb−port80scan.xml −oG logs/pb−port80scan.gnmap 216.163.128.20/20

Visszhang próbák nélkül letapogat 4096 IP cÃmet webkiszolgáló után kutatva, a kimenetet pedig elmenti greppel feldolgozható és XML formátumban.

HIBÃK

Akárcsak a program készÃtÅje, az Nmap sem tökéletes. De segÃthet jobbá tenni, ha elküldi a felfedezett hibák leÃrását, vagy javÃ- tást készÃt hozzájuk. Ha az Nmap nem az elvárásai szerint működik, elÅször mindig szerezze be a legfrissebb változatot a https://nmap.org cÃmrÅl. Ha a probléma továbbra is fennáll, nézzen utána, hogy felfedezték−e már mások is. Keressen rá a Google−ban a hibaüzenetre vagy böngéssze át az Nmap fejlesztÅi listát a http://seclists.org/ cÃmen. Olvassa végig ezt a leÃrást is. Ha nem talál semmit, küldjön egy hibajelentést az cÃmre. Ãrjon le mindent, amit a hibával kapcsolatban tapasztalt. Adja meg pontosan a használt Nmap változatot és a futtató operációs rendszer változatát is. Az dev@nmap.org cÃmre küldött hibajelzések és az Nmap használatával kapcsolatos kérdések valószÃnűleg gyorsabban megválaszolásra kerülnek, mintha azokat közvetlenül a program készÃtÅjének (Fyodor) küldené.

A hibajavÃtások sokkal hasznosabbak, mint a hibajelentések. A hibajavÃtások elkészÃtésével kapcsolatban tanácsokat kaphat a https://nmap.org/data/HACKING cÃmen. A hibajavÃtások elküldhetÅk az nmap−dev listára (ez a javasolt), vagy közvetlenül a készÃtÅnek is.

SZERZÅ

Fyodor (http://insecure.org)

Az évek során emberek százai járultak hozzá értékes munkájukkal az Nmap programhoz. Ezek részletezése megtalálható a CHANGELOG fájlban, mely az Nmap program terjesztése mellett elérhetÅ a https://nmap.org/changelog.html cÃmen is.

JOGI NYILATKOZAT

Nmap szerzÅi jog és licenc
Nmap Biztonsági letapogató (C) 1996−2007 Insecure.Com LLC. Az Nmap az Insecure.Com LLC bejegyzett védjegye. Ez egy szabad program; szabadon továbbadható és/vagy módosÃtható a Szabad Szoftver AlapÃtvány által kiadott GNU General Public License 2−es változatának irányelvei szerint. Ez biztosÃtja Ãnnek a jogot, hogy bizonyos feltételek esetén ezt a programot használja, módosÃtsa és továbbadja. Ha az Nmap technológiáját üzleti célú programba kÃ- vánja beágyazni, más licencre van szüksége (Ãrjon a cÃmre). Több, biztonsági letapogatót forgalmazó cég kapott ilyen licencet az Nmap technológiájának használatára az állomás felderÃtés, kapupásztázás, operációs rendszer érzékelés és szolgáltatás/változat érzékelés területén.

A GPL fontos korlátozásokat alkalmaz a âszármaztatott munkákkal” kapcsolatban, bár jelenleg a kifejezés nincs részletesen meghatározva. A félreértések elkerülése érdekében − és a GPL szándékait szem elÅtt tartva − a készÃtÅk úgy vélik, hogy egy alkalmazás akkor tekinthetÅ âszármaztatott munkának”, ha az alábbiak közül bármelyik teljesül:

• Tartalmazza az Nmap forráskódját, vagy annak részletét

• Olvassa vagy felhasználja az Nmap jogvédett adatfájljait, mint az nmap−os−fingerprints vagy az nmap−service−probes.

• Futtatja az Nmap programot és feldolgozza az eredményt (ellentétben a tipikus parancshéj vagy végrehajtási menü alkalmazásokkal, melyek csak megjelenÃtik az Nmap nyers kimenetét, Ãgy nem tekinthetÅk származtatott munkának.)

• Integrálja/beépÃti az Nmap programot egy üzleti célú futtatható telepÃtÅ programba, mint amilyen például az InstallShield.

• Kapcsolódik olyan programkönyvtárhoz, vagy futtat olyan programot mely az elÅbbiek közül bármelyiket teszi.

Az âNmap” kifejezés felhasználható az Nmap programból származtatott munkák bármely részére. A fenti lista nem kizárólagos, csak néhány példán keresztül megpróbálja tisztázni az Nmap készÃtÅinek értelmezését a származtatott munkákkal kapcsolatban. Ezek a korlátozások kizárólag akkor érvényesek, ha Ãn valójában továbbértékesÃti az Nmap programot. Például semmi nem tiltja, hogy Ãn kezelÅ felületet készÃtsen az Nmap programhoz és azt üzleti céllal forgalmazza. Terjessze a programot önállóan és hÃvja fel a felhasználók figyelmét, hogy az Nmap programot külön kell letölteniük a https://nmap.org cÃmrÅl.

A program készÃtÅi nem gondolják, hogy a fentiek további korlátozásokat adnának a GPL−hez, kizárólag annak tisztázására szolgálnak, hogyan értelmezik a âszármaztatott munkák” fogalmát a GPL engedély alatt terjesztett Nmap programmal kapcsolatban. Ez hasonló ahhoz, ahogyan Linus Torvalds kifejtette a véleményét a Linux rendszermag−modulokhoz kapcsolódó âszármaztatott munkákkal” kapcsolatban. A készÃtÅk értelmezése kizárólag az Nmap programra vonatkozik − nem vonatkozik más GPL termékekre.

A készÃtÅk örömmel segÃtenek a GPL korlátozásainak értelmezésében, ha az Nmap programot nem GPL licenc alatt terjesztett munkában kÃvánja felhasználni és bármilyen kérdése merülne fel ezzel kapcsolatban. Ahogy a fentiekben már szóba került, a készÃtÅktÅl más licenc is beszerezhetÅ, ha az Nmap programot üzleti célú alkalmazásban vagy eszközben kÃvánja felhasználni. Több biztonsági eszköz szállÃtója kötött ilyen szerzÅdést, amely általában tartalmaz egy állandó licencet az Nmap használatára, kiemelt támogatást és frissÃtést. Emellett segÃt fedezni az Nmap technológiájának folyamatos fejlesztésével járó költségeket is. További információkat a cÃmre küldött levélben kérhet.

A GPL elÅÃrásaihoz képest különleges kivételként az Insecure.Com LLC hozzájárulását adja, hogy a program kódjához az OpenSSL könyvtár bármely változatát hozzákapcsolják. Ezt a könyvtárat külön licenc alatt terjesztik, melynek leÃrása megtalálható a Copying.OpenSSL fájlban, vagy a program saját copyright fájljához csatolva. Az OpenSSL kivételével Ãnnek minden használt kód esetében engedelmeskednie kell a GNU GPL elÅÃrásainak. Ha módosÃtja ezt a fájlt, kiterjesztheti ezt a kivételt a saját változatára, de erre semmi sem kötelezi.

Ha Ãn ezeket a fájlokat egy Ãrott licenc megállapodással, vagy olyan szerzÅdéssel kapja, mely a fentiektÅl eltérÅ kitételeket tartalmaz, akkor ezek a megállapodások elsÅbbséget élveznek a fentiekkel szemben.

Creative Commons License ehhez az Nmap Ãtmutatóhoz
Nmap Referencia Ãtmutató (C) 2005 Insecure.Com LLC. Ez az útmutató a Creative Commons Attribution License [2] 2.5−ös változata alatt jelenik meg. Ez lehetÅvé teszi az Ãn számára, hogy szabadon terjessze és módosÃtsa saját igényei szerint mindaddig, amÃg hivatkozik az eredeti forrásra. AlternatÃv megoldásként kezelheti úgy is ezt a dokumentumot, mintha az Nmap programmal azonos licenc alá tartozna (az elÅzÅek szerint).

Unofficial Translation Disclaimer / Nem hivatalos fordÃtói nyilatkozat
This is an unnofficial translation of the Nmap license details [12] into hungarian. It was not written by Insecure.Com LLC, and does not legally state the distribution terms for Nmap −− only the original English text does that. However, we hope that this translation helps hungarian speakers understand the Nmap license better.

Ez az Nmap licenc részletek [12] nem hivatalos magyar fordÃtása. Ezt nem az Insecure.Com LLC készÃtette és nem tartalmazza az Nmap hivatalos terjesztési irányelveit. Ezeket kizárólag az eredeti angol nyelvű szöveg tartalmazza. Azonban reméljük, hogy ez a fordÃ- tás segÃt a magyarul beszélÅknek jobban megérteni az Nmap licencét.

A forráskód elérhetÅsége és a közösségi hozzájárulás
Azért biztosÃtjuk a hozzáférést a program forráskódjához, mert hiszünk abban, hogy a felhasználónak jogában áll megismerni a program működését annak elindÃtása elÅtt. Emellett a program esetleges biztonsági rései is vizsgálhatóak (régóta nem találtak egyet sem).

A forráskód segÃtségével az Nmap átvihetŠúj rendszerekre, kijavÃthatók a hibák és új képességekkel is bÅvÃthetÅ a program. BátorÃtunk mindenkit, hogy az általa készÃtett változtatásokat küldje el a cÃmre, hogy azok bekerülhessenek a fÅ terjesztésbe. Azzal, hogy ezeket a módosÃtásokat elküldi Fyodornak vagy valamely Insecure.Org fejlesztÅi listának, Ãn korlátozás nélküli, nem−kizárólagos jogot biztosÃt Fyodornak és az Insecure.Com LLC−nek a kód újrafelhasználásához, módosÃtásához és új licenc alatti kibocsátásához. Bár az Nmap mindig elérhetÅ lesz nyÃlt forrásúként, de ha nincs lehetÅség a kód új licenc alatti kibocsátására, ez számos szabad program szempontjából katasztrofális. Alkalmanként harmadik fél számára is új licenc alatt engedélyezzük a kód használatát a fentiek szerint. Ha a saját kódját különleges licenc alatt szeretné engedélyezni, kérjük jelezze azt az elküldéssel egyidÅben.

Nincs garancia
A programot annak reményében terjesztjük, hogy hasznos lesz, de MINDENFÃLE GARANCIA NÃLKÃL; beleértve az ELADHATÃSÃGRA vagy EGY ADOTT CÃLRA VALà MEGFELELÅSÃGRE vonatkozó garanciát. További részletekért látogasson el a http://www.gnu.org/copyleft/gpl.html cÃmre, vagy olvassa el az Nmap programmal terjesztett COPYING fájlt.

Szükséges megjegyezni, hogy alkalmanként az Nmap miatt öszeomolhatnak bizonyos gyengén megÃrt alkalmazások, TCP/IP vermek és operációs rendszerek is. Bár ezek nagyon ritkán fordulnak elÅ, fontos észben tartani. Soha ne használja az Nmap programot kritikus feladatot ellátó rendszer letapogatására addig, mÃg fel nem készült egy esetleges leállás minden következményére. A készÃ- tÅk elismerik, hogy az Nmap okozhatja egyes rendszerek vagy hálózatok összeomlását és elutasÃtanak minden felelÅsséget az Nmap által esetleg okozott kárral vagy problémákkal kapcsolatban.

Helytelen használat
Az esetleges összeomlások kockázata miatt és mert rossz szándékű behatolók elÅzetes felderÃtésre használják az Nmap programot, egyes rendszergazdák idegesen reagálnak a legkisebb letapogatásra is és hajlamosak panasszal élni. Ãgy a legkisebb letapogatás elÅtt is célszerű a rendszer tulajdonosától engedélyt kérni.

Biztonsági okokból az Nmap programot soha nem szabad különleges jogosultságokkal (pl. suid root) telepÃteni.

Harmadik féltÅl származó programok
Ez a program az Apache Software Foundation [13] által fejlesztett programrészeket tartalmaz. Az Nmap programmal együtt a Libpcap hordozható csomagelfogó könyvtár [14] egy módosÃtott változata is terjesztésre kerül. Az Nmap Windowos változata a Libpcap könyvtárból származó WinPcap könyvtárral [15] kerül terjesztésre. A szabályos kifejezések támogatását a PCRE könyvtár [16] biztosÃtja, mely egy nyÃlt forráskódú program és Philip Hazel munkája. Egyes nyers hálózati funkciók a Libdnet [17] hálózati könyvtárat használják, mely Dug Song munkája. Az Nmap programmal ennek egy módosÃtott változata érkezik. Igény esetén az Nmap felkészÃthetÅ az SSL változat érzékelésre az OpenSSL titkosÃ- tó eszköztár [18] segÃtségével. Az Nmap Parancsfájl motor a Lua programozási nyelv [19] egy beágyazott változatát használja. Az ebben a szakaszban szereplÅ valamennyi harmadik féltÅl származó program szabadon újra terjeszthetÅ a BSD stÃlusú programlicencek alapján.

USA export korlátozások
USA export korlátozás: az Insecure.Com LLC úgy véli, hogy az Nmap a US ECCN (export control classification number) 5D992 alá tartozik. Ennek a kategóriának az elnevezése: âAz 5D002 alá nem tartozó információbiztonsági program”. Ennek a besorolásnak egyetlen korlátozása a terrorizmus ellenesség, mely minden árura vonatkozik és megtiltja ezek exportálását olyan terrorista államoknak, mint Irán és Ãszak Korea. Ãgy az Nmap exportálásához nem szükséges különleges engedély, hozzájárulás vagy kormányzati felhatalmazás.

MEGJEGYZÃSEK

1.

eredeti angol változat

https://nmap.org/book/man.html

2.

Creative Commons Attribution License

http://creativecommons.org/licenses/by/2.5/

3.

RFC 1122

http://www.rfc-editor.org/rfc/rfc1122.txt

4.

RFC 792

http://www.rfc-editor.org/rfc/rfc792.txt

5.

UDP

http://www.rfc-editor.org/rfc/rfc768.txt

6.

TCP RFC

http://www.rfc-editor.org/rfc/rfc793.txt

7.

RFC 959

http://www.rfc-editor.org/rfc/rfc959.txt

8.

Lua

http://lua.org

9.

IP protokoll

http://www.ietf.org/rfc/rfc0791.txt

10.

Nmap::Scanner

http://sourceforge.net/projects/nmap-scanner/

11.

Nmap::Parser

http://www.nmapparser.com

12.

Nmap license details

https://nmap.org/book/man-legal.html

13.

Apache Software Foundation

http://www.apache.org

14.

Libpcap hordozható csomagelfogó könyvtár

http://www.tcpdump.org

15.

WinPcap könyvtárral

http://www.winpcap.org

16.

PCRE könyvtár

http://www.pcre.org

17.

Libdnet

http://libdnet.sourceforge.net

18.

OpenSSL titkosÃtó eszköztár

http://www.openssl.org

19.

Lua programozási nyelv

http://www.lua.org

---